Istenítélet [antikvár]

Részlet a könyvből:Ted, a steward, meggyujtott egy szál gyufát, amely úgy robbant bele a sötét éjszakába, mint valami kis bomba. A fény fellobbant egy pillanatra, éles, reliefszerű képet villantott az arcára, azután mindent elöntött újra a sötétség, kitörölte a pillanatnyi fényfoltot és sűrű lepelbe burkolta a férfit. Nem maradt belőle más, mint egy fekete árnyék a homályba olvadó horgonyemelő mögött.De az arca olyan plasztikusan rajzolódott bele a homályba, mint a Cézárok képe a régi érméken és a pillanatkép ki nem aludt senkiben, aki látta. Éles metszésű, horgas orr, amely kissé ráhajolt a keserű indulatú szájra, sötétszemöldök alól elővillanó gyülölködő, sötét szemek, hosszú és kékes áll. A kegyetlen és öntelt vonásokon átütött foglalkozásának alázata, a vakmerő szemek mélyén gyávaság rejtőzött, a simára nyalt fekete haj pedig - melynek feketeségét sápadt arcbőre még jobban kiemelte - alázatos hajlongásokat sejtetett. De minden egyébnél jobban szembetűnt a bal fülkagyló csonkasága. Mintha a kis vörös, kerek nyílás a hallás mechanizmusát egész meztelenségében meg akarná mutatni a világnak.