Aranykert [antikvár]

Részlet:ARANYKERT a név a régmúlt világból jött vissza, eredete homályba vész. Történetek szólnak aranyhajukat elveszítő tündérekről, a folyó adta aranyban gazdag vidékről, páratlan természeti szépségek birodalmáról. A Csallóközt hívták így valaha - meglehet, minden okuk megvolt rá őseinknek.Talán nem is az a fontos, honnan származik a név, sokkal inkább az, mi maradt ránk örökségül.Minden a hitről szól minden csak addig marad lenn, míg hiszünk benne. Lássuk csak A tündérekben már egy ideje nem túl divatos hinni, ki is haltak szép lassan az életünkből, kultúránkból.Arany? Abban nagyon hiszünk. Elég csak végigmenni hajdanvolt Aranykertünk valamelyik városának utcáján, sokat találunk belőle lakóknak különféle testrészeire aggatva vagy éppen kirakatok mögé zárva. Ugye érződik a szavaimból az irónia és a szarkazmus? Természeti szépségeink Nos, úgy gondolom, hogy legalábbis túlzás egy, a napjaink Csallóközének természeti szépségeit bemutató könyvnek ilyen címet adni, pusztán gazdagságára célozva. Igaz, akad még nálunk természet. Hébe-hóba. Pontosan annyi, amennyire hiszünk benne. Nincs értelme azzal hitegetni magunkat, hogy ezen a téren (is) jól bántunk volna a hagyatékkal. Bocsáttassák meg nekem, hogy a gabonatáblákat nem tekintem a természet részének, hisz már a gyom sem nő meg bennük. Vagy netán Önök látnak pipacsot, búzavirágot a kalászok között? Hogy mégis ez lett a könyv címe? A kiadó javaslata volt, és kezdeti néma tiltakozásomat ellene felváltotta a felismerés, hogy a cím üzenetet is hordozhat: Vannak MÉG kincseink melyek ritkaságuknak és sebezhetőségüknek köszönhetően oly becsesek, és bár ez aranyban nem kifejezhető, talán mégis jól szemlélteti értéküket. A kérdés az, hogy meddig és milyen állapotban marad meg a csallóközi természet. Ha eltűnik, tovább szegényedik? Annak az egyedüli pozitívuma az lehet, hogy a hasonló húrokat pendítő művekre más szemmel fogunk tekinteni. Ha megmarad? Ha megtanulunk mellette, benne élni? Akkor az ilyen irományok és eszmefuttatások még mindig nem voltak hiábavalók. Ami viszont lel fog értékelődni, az mindannyiunk bizonyítványa lesz a gyermekeink és unokáink szemében.Kedves Olvasó!Ön tudja, hogy mit teszünk? Viszonyítunk. Összevetünk. Ezek alapján jónak vagy rossznak bélyegzünk meg valamit. Mindenáron megpróbáljuk a látottakat beilleszteni az életünk során rögzült értékrendszerünkbe. Aztán, mikor az a valami nem fér bele, beskatulyázunk, lenézünk, elítélünk és főleg - bántunk. Ezekből következik, hogy mit nem teszünk. Nem tudjuk önmagukban kezelni a látottakat. Nyitott lélekkel szemlélődni, előítéletek nélkül, elfogulatlanul járni a világot. Elfogadni a másságot, az eltérőt. Félredobni a sablonokat. Nem tudunk elvonatkoztatni. Önnek mi jut eszébe egy természetfotó láttán?Mikor kiderül, hogy az imádkozó sáska nősténye párzás közben fehérjeforrás gyanánt felfalja a párját? A kegyetlen hitves? A törődő anya? A fenyegetően pózoló lódarázs látványa mit jelent az Ön számára? Csupán a veszély érzetét? Vagy a közösséget akár élete árán is védelmező családtagot? A természetfotó lényege, hogy beavasson. Semmiképp nem az, hogy ítéletet mondjunk általa. Fő értéke a hitelessége. Nem értékel, nem minősít. Megmutat. Kérdéseket tesz fel. Többek között azt, miért siettetjük annyira a Földön kívüli élet felfedezését, amíg azt sem vesszük észre, hogy itt él mellettünk egy másik világ. Tőlünk eltérően működő lények, melyeknek létét szánalmasnak tartjuk. A tudomány még csak most fedezi fel, mire Is képesek, mi vezérli őket. Úgy látnak, hallanak, éreznek, ahogy azt nem tudjuk elképzelni. Tökéletes lények egy, a miénknél tökéletesebb világban, amitől mi már eltávolodtunk, vagy tán soha nem is voltunk részesei. Tekintsen a következő oldalak állataira-növényeire úgy, mint valamire, ami velünk él. Nem alattunk, nem értünk. Mellettünk. Csakis rajtunk múlik, hogy a puszta látványon kívül mit látunk meg a fotón. Kérem, ne a klasszikus jó vagy rossz", csúnya vagy szép" szűrőn keresztül nézzen, hanem elsősorban lásson. Vegye észre a tökéleteset ott is, ahol az nem nyilvánvaló. Kívánom, hogy találja meg azt a fotót a sok között, mely elgondolkodtatja a fenti sorokon. Hogy legyen mersze korlátait széttörve elfogadni, hogy az általunk vélt csúnyaság, gonoszság a harmóniát szolgálja. Engedje vezetni magát. Az értékrendszerünk nem merev útmutató. Felül lehel bírálni, folyamatosan alakítani, átírni. Állítom, ha ez sikerül, az élet minden téren jobbá válhat.