Élősdiek [antikvár]

Alexandru Vlahutá, a klasszikus román irodalom egyik kimagasló egyénisége, ezzel a kötettel lép első ízben a magyar olvasóközönség elé. Ez a kötet nyujt legelőször alkalmat arra a magyar népnek, hogy megismerkedjék. Vlahutá írói életművének legjellemzőbb vonásaival: lángoló hazaszeretetével, bíráló magatartásával a burzsoá-földesúri osztállyal szemben és azzal a törekvésével, hogy írásaival hozzájáruljon kora társadalmi-politikai helyzetének megváltoztatásához, átalakításához.Művének e három alapvető jellemvonása, - amelyek messze felülmúlják írói tevékenységének és egyéniségének negatív oldalait - hozta őt közel a dolgozó román nép lelkéhez és szerzi meg számára minden bizonnyal a dolgozó magyar nép őszinte megbecsülését és szeretetét is.A polgári irodalombírálat annakidején Vlahutá művét is hamis színekben mutatta be. Helytelen volna azt állítanunk, hogy az egykori hivatalos polgári irodalomtörténet elhallgatta Vlahutát. Nem, művét nem hallgathatta el, de méltatását éppen művének negatív vonásaira alapozta. A polgári irodalomtörténet hivatalos szóvivői elhallgatták Vlahutá írásainak harcos jellegét, de annál jobban kiemelték az író vonzalmát bizonyos hagyományos életformák iránt.