Erotica Mundi [antikvár]

Részlet a könyvből: A Bibliából A Biblia (görögül Biblia: irások) névvel a 4. század óta ama irások gyüjteményét jelöljük, melyet a zsidók és keresztények vallásuk ősforrásaként, mint a legfontosabb és legszentebb könyvet tisztelnek. Ezt a nevet Chrysostumus használta először, ezelőtt csak egyszerüen Szentírásnak, vagy Irásnak nevezték. Az egész gyüjtemény két főrészre, az Ó- és Uj-Testamentumra oszlik. Amaz Istennek a zsidókkal kötött szerződésének okmányait, emez pedig az evangelisták és apostolok irásait, vagyis Istennek Jézus Krisztus személyén keresztül az egész emberiséggel kötött szerződésének irásait foglalja magában. Az Apokrifeket mintegy az Ó-Testamentum függelékének tekinthetjük: tartalomban kiegészitik amazt és kitöltik az Ó- és Uj-Testamentumban az emberiség mithikus, de korántsem meseszerü őstörténetét; a próféták irásai figyelmeztetéseket, intelmeket és jóslatokat tartalmaznak és Kr. e. a 9. századtól az 5. század közepéig iródtak; a költői részek külömböző korokból származnak, kivétel nélkül lirai jellegüek és a vallás, haza és szerelem iránt táplált fenséges áhitatból fakadtak. Végül az Apokrifek keletkezési ideje a Kr. e. a 3. és Kr. u. az 1. század közötti korba esik. Az Ó-Testamentum, melynek keletkezését az 1. század közepe és a 2. század vége közötti időre tehetjük, Dániel és Esra kaldeai nyelven irt fejezetének kivételével héberül, az Uj-Testamentum és az Apokrifek pedig görögül iródtak; bár igen kiváló bibliakutatók azt vitatják, hogy az Apokrifek eredetileg héber vagy kaldeai nyelven, Máté evangéliuma héber, Jánosé arameai, Márké pedig kopt nyelven iródott és csak később forditották görögre.