Fehérvonat [antikvár]

Vannak írások amelyek megjelenésük percében hírnevet biztosítanak írójuknak, mivelhogy teljesen kielégítik azokat az igényeket, amelyeket a társadalmi hatások formálnak ki az olvasóban. Ilyen mű V. Panov a regényterjedelmű elbeszélése is, amelynek fordítása „Fehérvonat" címmel kerül most a magyar közönséghez. Mikor ennek a történetnek nyolcvan oldalt kitevő első része ez év januárjában megjelent a moszkvai „Znamja" (Zászló) című irodalmi folyóirat hasábjain, az addig ismeretlen írónő egyszeriben az irodalmi érdeklődés központjába került. írók vitáztak róla, olvasók lelkesedtek érte, holott akkor még nem is ismerték az egészet. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy itt a maga nemében rendkívüli teljesítményről van szó. Válóban: Panova elbeszélése sajátos remekműve az egyre növekedő lendületű szovjet irodalomnak. Szinte klasszikus mintaképe a realista stílusnak. Meséje, szerkezete egységbe fogott és áttekinthető. Egy meghatározott kis kört szemlél - egy katonai kórházvonat alkalmi együttesét - és e kis világ tényein keresztül a széles-társadalom tényeit, összefüggéseit és törekvéseit ábrázolja. A háborús epizódon keresztül nemcsak a háborút érzékelteti, hanem a háborúelőtti esztendőket is, sőt a háborúra elkövetkezendő békés világ lehetőségeit is. Teszi pedig ezt a legtárgyilagosabb és legközvetlenebb hangon. Panova stílusa úgyszólván jelzőtlen írásmodor: a színeket az elbeszélt tények és nem az elbeszélésmód sajátosságai adják. Az a világ pedig, amelyet a "Fehérvonat" utasainak története tolmácsol a mi számunkra, olyan közösség világ, amelyben alapvető emberi erények és követelmények valósultak meg. Ebben a reális történetben még a személyszerint ellenszenves ember is természetszerűleg szociális lény, mivelhogy ezt a beállítottságot szükségszerűen kifejlesztették a társadalmi körülmények. Azt mondhatnók, hogy Panova világában nem erény erényesnek lenni: hazaszeretet, áldozatkészség, önfeláldozás mind magától értetődő magatartás, ezek már nem is problémái a regénynek. Másról szól ez a könyv: egy jó úton haladó társadalom apró gondjairól, köznapi szomorúságairól és köznapi derűjéről. A történelem roppant küzdelmének hátterében e kis szomorúságok és apró vidámságok összhangja jelenti azt a sajátosságot, amely a maga nemében időtálló műremekké avatja V. Panova gyors hírnevet szerzett elbeszélését.