Szabad a csók [antikvár]

1919 egy tavaszi délutánján a New-England hadtest díszmenetben vonult végig Boston utcáin. Most érkezett vissza a háborúból. A fiatalemberek a sorban duzzadtak az önérzettől. Közülük a legtöbb élete legnagyobb kalandjának végéhez ért, tündökölve fürdött tehát a késő délután kihűlő fényében és élvezte csillogó, ünnepelt értéke még töretlen ragyogását. Mindnyájan vissza kapták a holnap-ot és még idejük se volt arra, hogy kételkedjenek a kétes értékű ajándékban. A háború unottan egyszerű véletlenségeiből most masíroztak a polgári ruhák, az egyéniség felé, a kis sikerek, a következetlen kudarcok felé, a jelentéktelenség homálya felé. Bizonyára akadtak közöttük olyanok is, akiknek a béke végtelen bonyodalmai során legfőbb örömünnepe az lesz majd, ha évenként a Memórial Day - a megemlékezés napja - nagy díszmenetében résztvehetnek. Szépen meneteltek. A nézőközönség, amelyből majd a háború utáni nemzedék sarjadzik, jó mélyen elfoglalta a járdákat, vagy ott kuporgott a rozoga fatribűnökön. Ezek a tribünök éppen ilyen tömegeket láttak a suffragette felvonulások idején jóval a háború előtt és fognak látni St. Patrick-napi parádékat jóval a háború után.