Szatíra és humor [antikvár]

Minden új, forradalmi korszak megalkotja a maga Enciklopédiáját. Kutatja a szavak értelmét, megállapítja a jelentésváltozásokat. Egy-egy szó új értelmezéséhez visszalapoz a múltba, a történelemben keresi az analógiát vagy a jellemző eltéréseket. A társadalmi viszonyok fejlődésével a komikum, a humor és a szatíra szó tartalma is változott. A múlt század végén, de különösen a huszadik században, az évezredek folyamán kialakult sokféle komikumértelmezés időben egymás mellé csúszott, és egyszerre tartották érvényesnek Aristoteles, Hobbes, Darwin, Kant, Jean Paul vagy Bergson elméletét. A dekadens polgári esztétika képtelenné vált a rendszerezésre, összekeverte a fogalmakat, az esztétikai komikumot a fiziológiai ingerrel, a lélektani folyamatot magával a nevetséges tárggyal. Voltak esztétikusok, akik a komikumot kitagadták a művészet és irodalom köréből, mások pedig a humort vagy az iróniát tartották a legmagasabbrendű művészetnek. Ellentmondásokba keveredtek a komikum, szatíra, humor viszonyát illetően is, egyesek tagadták a közöttük lévő kapcsolatot, mások pedig nem láttak lényeges különbséget közöttük. Bizonytalanság fejeződik ki például a humorista szó használatában máig is. Élesen bíráló szatirikust és könnyedén tréfálkozó humoristát egyaránt érthetünk rajta.