Szeressük egymást [antikvár]

Részlet: A halálraítélt férfi eleresztette a nadrágját. Felsőteste meztelen volt, nadrágja a hasa alá csúszott, két szára ráharmonikázódott a cipőire. Minden élőlények között ő volt a legszánalmasabb ebben a percben. Tükör előtt állt, mögötte az orvos, aki megvetően mutatott a halálraítélt tükörképére: - Látod ezt a keserves hasadat? Tönkregyilkoltad fűszerekkel, angolosra sült marhaszeletekkel és alkohollal. Hájasra puffasztottad, mert kocsid van és nem jársz gyalog. Nézd, milyen beteg színe van a bőrödnek és a húsodban, látod, benne marad az ujjam helye, olyan puha. Az arcodról aztán jobb nem is beszélni. Mióta vagy özvegy? - Tizenöt éve. - Évente mennyi pénzedbe kerültek a nők? - Hát... vagy ötvenezerbe... - Tizenötször ötven... az háromnegyed millió. Azt hiszed, a nők szeretik az ilyen felfujt hasat? Ha csak öt kilóval kevesebb hájat hordasz magadon... tizenöt év alatt csak a nőkön megtakarítasz félmilliót! Háromnegyedmillió... szép ár ezekért a táskákért a szemed alatt! Csupa ránc vagy. Szorítsd meg a kezemet! Erősen! A félmeztelen ember megszorította az orvos kezét.