Trópusi láz [antikvár]

Részlet a könyvből:A barak deszkafala fülledt gyantaszagot áraszt. A szag s a hőség rátelepszik az agyra, megbénítja s lehetetlenné tesz minden mozdulatot. A bádogtető alatt megül a meleg s az iroda levegője szinte tapinthatóan sűrű, párás, mint a gőzfürdő. Trópusi hőség ez, a legrosszabb fajtából, nedvességgel teli, fullasztó, kábító. S ilyenkor, röviddel naplemente előtt, a legkínzóbb.Az erőd udvara... néhányszáz négyzetméternyi, sárgásvörös salakkal borított s fapalánkkal bekerített sívár térség... teljesen elhagyatott. A legénység félmeztelenre vetkőzve üldögél vagy hever ágyain s aki összeszed annyi erőt, hogy mozduljon, a maga egyéni módszerével igyekszik védekezni a meleg ellen. Az egyik forró teát iszik, a másik hidegvizes borogatást rak a fejére, a harmadik pálmalevéllel legyezi arcát és mellét. De a legtöbb csak fekszik kábán s mered maga elé a levegőbe. A legkisebb mozdulat is tapadós verítéket szivattyúz a pórusokból s komoly lelkierőt kíván. A forróság, mint valami olvasztott ólomtömb fekszik a faépületeken, az erődöt övező őserdőn, elönti a vidéket, felcsap még a nagyon távoli s csak halványkéken derengő hegyoldalakra is.