Modigliani [antikvár]

Részlet: Amedeo Modigliani Olaszországban született 1884-ben, zsidó kiskereskedő-családban, és Párizsban halt meg, 35 éves korában. Édesanyja francia, édesapja olasz származású volt. Amedeo három kultúra bölcsőjében nevelkedett. Szenvedélyes, jóképű férfivá érett, aki számtalan szerelmi kalanddal dicsekedhetett. Egyéni művészi szemléletmódja több forrásból táplálkozott: Olaszország és a klasszikus kor művészi hagyományaiból, a francia stílus, különösen a századforduló Párizsának gazdag szellemi és művészi légköre iránti fogékonyságából, valamint zsidó gyökereiből eredő intellektuális gondolkodásmódjából. Más avantgárd művészekkel ellentétben leginkább arcképeket, főleg valószerűtlenül hosszúkás arcú, melankolikus portrékat festett, valamint aktokat, amelyekből kecses szépség és megkapó erotika árad. Modigliani 1906-ban a merész művészi újítások és a pezsgő nemzetközi műkereskedelem városába, Párizsba költözött. Gyakran megfordult a Montmartre és a Montparnasse kávéházaiban és kiállítótermeiben, ahol különböző stílusban alkotó művészek gyűltek össze. Hamarosan összebarátkozott a posztimpresszionista festővel, Maurice Utrillóval (1883-1955), valamint a német festővel, Ludwig Meidnerrel (1844-1966), aki úgy jellemezte Modiglianit, hogy ő az „utolsó igazi bohém" (Doris Krystof, Modigliani). Édesanyja megpróbálta a szerény lehetőségeihez mérten anyagilag támogatni fiát, de a művész mégis sokat nélkülözött. Gyakran költözködött, néha még munkáit is hátrahagyta, amikor el kellett menekülnie a lakbért követelő háziúr elől. Fernande Olivier, Pablo Picasso (1881-1973) első párizsi barátnője így írja le Modigliani egyik szobájának berendezését 1933-as Picasso and his Friends (Picasso és barátai) című könyvében: „Négylábú állvány állt a szoba egyik sarkában. Egy kisméretű, rozsdás tűzhely, rajta sárga agyagedény, amelyben mosakodott, mellette törülköző és egy darab szappan fehér faasztalon. A másik sarokban feketére festett, ütött-kopott láda szolgált kényelmetlen ülőhelyül, továbbá egy fűzfából fonott szék, festőállványok, vásznak mindenféle méretben, festéktubusok szanaszét szórva a földön, ecsetek, terpentines üvegek, egy tál salétromsav a karcokhoz, sehol egy függöny." Modigliani a Bateau-Lavoir ('Mosoda-hajó') ismert alakja volt. Ez a híres épület adott otthont több művész, közöttük Picasso műtermének is. Tréfás elnevezését valószínűleg a bohém írónak, Picasso és Modigliani barátjának, Max Jacobnak (1876-1944) köszönheti.