Szekszárd - Béri Balogh Ádám Múzeum III. [antikvár]

A római birodalom széthullásának folyamatát - mely belső ellentmondásainak sűrűsödéséből következett - meggyorsította a keletről érkezett, egymást űzve-hajtó és felváltó népek sora. E korszakot - az V. század első felétől a honfoglaló magyarok Kárpát-medencében való megtelepedéséig, 896-ig, a népvándorlás korának, korai középkornak nevezzük.E kissé félrevezető elnevezés szinte sugallja, hogy azok a népek, melyek e korban felbukkannak e területen, vándorló, nomadizáló (nagyállattartó) népek lettek volna. Ma már világosan látható, hogy a "vándorlások" kényszerítő okokra vezethetők vissza. E népek közül jó néhány eredetileg letelepedett, földművelő életmódot folytatott, míg szállásterületeit elhagyni nem kényszerült. A római birodalom a menekülő népek számára a biztonságot jelentette. A korabeli és későbbi, írott forrásokból áradó gyűlölködő és lenéző vélemények e népekről nem annyira a valóságos ismeretekből táplálkoznak, sokkal inkább e népek életének, történetének, a néha nagyon is tragikus sorsuknak meg nem értéséből alakultak ki. A magukkal hozott "barbár" kultúra találkozott az itt találttal, majd lassan összesimult e sokszínű világ, hogy egy új európai műveltség jelenhessen meg.