Végtisztesség [antikvár]

Az elhunyt bajtárs katonai tiszteletadással történő végső búcsúztatásának messzire visszanyúló történelmi hagyományai vannak. A világ valamennyi hadserege - így a Magyar Honvédség is - kötelességének érzi és vállalja, hogy a testületi összetartozás, a munkatársi kapcsolatok, a családdal való együttérzés és szolidaritás jegyében gondoskodjon katonahalottja méltó temetéséről. A katonai szervezet törvényekben rögzített - megrázó és érzelmileg nehezen megélhető - feladata rendkívüli körültekintést, emiatt a végrehajtásban részt vevőktől nagy hozzáértést igényel. A kézikönyv segítséget kíván adni a kegyeleti tevékenység színvonalas végzéséhez annak is, aki először szervez katonai temetést, de azoknak is, akik már részesei voltak ilyen szertartásnak. Nagyon fontos azonban, hogy ne a halálhír vétele után vegyük először kézbe a kiadványt. Az elvégzendő feladatok olyan szerteágazóak, hogy ha a felkészülés nem elég alapos, akkor jóvátehetetlen hiba, kegyeletsértés következhet be. Ezért a parancsnokoknak, a személyügyi- és az érdekvédelmi szakterületen dolgozóknak a kézikönyvben foglaltakat alkalmazás szintjén ismerniük kell, de még így is indokolt fellapozni, a feladatokat pontosítani, ha kegyeleti szertartást kell szervezni. A kiadványt fellapozók útmutatást találnak a halálhír vétele utáni tennivalókra, a kegyeleti bizottságok összetételére, feladataira, a gyászszertartás megszervezésére, lefolyására, a költségek elszámolására, a hozzátartozókat megillető járandóságok biztosítására. A kiadvány a 2000. november 8-án hatályos rendelkezéseknek megfelelően került összeállításra, így a benne megfogalmazottakat ennek figyelembe vételével kell alkalmazni. A végtisztesség megadásával kapcsolatos gyakorlati teendőket a kiadványban foglaltak alapján célszerű végezni.