Elmekór- és gyógytan [antikvár]

A munka megírása alkalmával a fősúlyt arra fektettem, hogy nemcsak a gyakorlat különféle ágában működő hatósági, tiszti és törvényszéki, valamint magánorvosok, hanem a szigorlók is tájékozódást nyerjenek az elmebetegségek aetiologiájáról, általános és specialis tüneteiről, diagnostikájáról, prognosisáról, therapiájáról, megvizsgálásának és véleményezésének módszereiről s általában az elmebajosokkal való elbánásról. A midőn azonban első sorban a gyakorlati igényeket óhajtottam kielégíteni, nem hagyhattam figyelmen kívül a szigorúan tudományos és részben theoriás szempontokat sem, melyek a psychiatria lényeges átalakulásával járt újabb fejlődési szakában felmerültek. Habár főleg saját (immár 30 éves) tapasztalataimra támaszkodtam s ezért megjelent munkáimat teljes mértékben felhasználtam, igyekeztem mindig az általánosabban kiforrott álláspontot kifejezésre juttatni.A szerzőket és irodalmi adatokat csak ott idéztem, a hol elkerülhetetlenül szükséges volt. A külföldi és hazai irodalom egyes termékeit a munka végén betűrendben közlöm. Ugyancsak ide csatoltam a könnyebb tájékozódást czélzó betűrendes tárgymutatót és a 84 ábrát, a melyek a vezetésem alatt álló elme- és idegkórtani klinikán észlelt és a klinika laboratoriumaiban feldolgozott eseteimből származnak. Csak egy részét közlöm azon évek óta felhalmozott nagyszámú anyagnak, a melynek utasításom szerint való összegyűjtésében és feldolgozásában úgy régebbi, mint mostani segédeim (különösen Hudovernig, Sipőcz, Goldberger, Tél, Schuszter és Vértes urak) nagy elismerést érdemlő tevékenységet fejtettek ki.Budapest, 1913. év május havában.Dr. Moravcsik Ernő Emil.