Hemopatia [antikvár]

Több, mint husz éve vagyok gyakorló-orvos, s ez alatt folyton egy hatalmas kérdés tanulmányozása kötött le. Bőséges gyakorlati tapasztalásom szinte kényszeritett arra, hogy gyógyitó-eljárásaim során ne kövessem föltétlenül és minden esetben a most uralkodó orvosi irányt. Egészen más, bár részben nem uj - csak elfelejtett - mesgyéken haladva, meglepő és elsőrangu eredményeket állapithattam meg, melyeket azóta praxisomban rendszerré tömöritettem. Kutatásaimnak és végképpen kiforrott meggyőződésemnek alapja: hogy a jelenleg érvényben lévő orvosi elvek egy részét nem lehet már soká hangoztatni, mert itt van már az az idő, amikor egészen más, uj alapokat nyer a gyógyitás tudománya. Minden eddigi felfogással szemben meg kell végre állapitanom, hogy egész sereg betegséget helytelenül és többnyire eredménytelenül kezeltek. Éppen az ugynevezett modern betegségekről van szó, a különféle szivbajokról, vesebajokról és vérbajokról, idegbajokról, amelyek az utóbbi ötven-hatvan év óta tüntek föl oly ijesztően nagy és veszedelmes mértékben. Ez a könyv, - amely gyakorlati tapasztalataim összefoglalása kiván lenni, - nem tudományos munka.A nagyközönség, a laikusok számára készült, akiknek valóban kiváló szükségük van arra, hogy tisztán lássanak. Az elv, amiért ez a népszerü köntösben megjelenő munkám napvilágot lát, egy meglehetősen ismeretlen és sokszor rossz indulattal félremagyarázott kérdés: a hemopathiának, a vérgyógyitásnak nagy problemája. Valamikor egyedülálló igazságként hirdette az orvostudomány is, hogy az emberi vérnek óriási szerepe van a szervezetben s minden betegségnek végoka a vérben van. Azóta más irányba tévedt a gyógytudomány, de a cserben hagyott elv megboszulta magát és hamarosan oly sulyos, pusztitó és uj betegségeket zuditott az emberiségre, amelyek azelőtt, mikor még a vér gyógyitását nem hanyagolták el, bizony elkerültek bennünket.