Bővebb ismertető
,,Ne légy törpe. Próbáld elérni a képességeidben rejlő legvégső magasságot.De csak a saját igazságod, a saját felfedezésed fog felszabadítani;semmi más nem tudja ezt megtenni." Osho a szabadság három dimenzióján keresztül mutatja be az önmegvalósítás lehetőségeit. Az első, amikor szabaddá válsz ,,valamitől", ez az állapot a külső erők - szülők, társadalom, vallás - által rád kényszerített korlátok lerombolása. A következő fázis a szabadság ,,valamire", egy pozitív állapot, amelyben magadhoz ölelsz és megteremtesz valamit - például egy kiteljesítő kapcsolatot, egy művészi vagy humanitárius látomást. És végül létezik a ,,puszta szabadság", a legmagasabb rendű és legértékesebb fázis. Ez utóbbi több mint csupán ellenezni vagy támogatni valamit; ez az a szabadság, amelyben egyszerűen önmagad vagy, és igaz módon válaszolsz minden egyes pillanatra. Ez a kötet arra törekszik, hogy rávilágítson azokra a tévhitekre és nézőpontokra, amelyek nem engedik, hogy önmagad lehess. Arra ösztönöz, hogy nézz szembe mindazzal, amit elkerülni próbálsz, hiszen ez adja majd meg a kulcsot a valódi felismerésekhez és az erőhöz. Segít beazonosítani a szabadságod útjában álló akadályokat, akár a környezeted, akár saját magad állítottad őket. Segít bölcsen megválasztani a megvívandó csatákat, és megtalálni a bátorságot ahhoz, hogy hű legyél önmagadhoz.
Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11. – 1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd későbbi közismert nevén Osho, egy Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban élő vallási vezető; egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt.
A későbbi Osho egy kis indiai faluban, a Madhja Prades állambeli Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még hétéves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort.
Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre biztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül.
Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligenciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.
Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből.
Miután betöltötte a hetedik évét, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel ezért nagyon őszinte kapcsolata alakult ki.
1953. március 21-én, 21 éves korában, saját elmondása szerint, elérte a megvilágosodást. Elbeszélése szerint ez egy teliholdas éjszakán történt, és utána a kertben ült egy bodhi-fa alatt. Az 1960-as években filozófia professzor volt a Jabalpur egyetemen. Ekkoriban kezdett a jóga tanításával és átadásával foglalkozni, s az általa kiválóan ismert filozófiai és vallási művekből egy személyes világnézetet összekovácsolni.
Osho 1990. január 19-én elhunyt, vagy ahogy tanítványai mondják: „elhagyta a testét”.