A Szent Korona eredete

Ma már romokban áll Szklabinya reneszánsz várkastélya, az egykori Turóc vármegye erőssége és a 18. század derekáig székhelye, ahol Révay Péter koronaőr az 1610-es években papírra vetette művét a magyar Szent Koronáról. Lelkiismeretes őrző volt a báró, aki hivatalában küldetést látott nemcsak a korona őrzésére, de kultuszának ápolására is. Módjában volt a Szent Koronát kezébe venni, alaposan megvizsgálni, és úgy határozott, hogy tapasztalatait a nagyvilág elé tárja. Révay azonban nem elégedett meg a korona puszta leírásával, ismertetésével. Művében részletesen kifejti az úgynevezett Szent Korona-tant, melynek lényege, hogy az ország felett valójában a Szent Korona uralkodik, az minden hatalom és jog forrása, és a megkoronázott király ezen hatalmat a koronától nyeri, mintegy annak meghatalmazottja. A mű programja világos: amíg létezik a Szent Korona, addig fennáll a magyar állam is, a szuverén államiság minden jogával. Ahogy a szerző fogalmaz: ,,Ahol a korona, ott van Magyarország." Máig le nem zárult vitát keltett Révaynak az a megfigyelése, hogy ,,a kerületen pedig a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé" látható. Azon a helyen tehát, ahol most Dukász Mihály szakszerűtlenül fölszerelt képmása díszlik. Bár Révay leírása nem pontos, Krisztus nem almát, hanem könyvet tart a kezében, az mégsem hihető, hogy a Szűzanya képét összetévesztette volna a szakállas bizánci császár képével. Márpedig ha Révay igazat írt ( ne feledjük, ötször volt módjában kezébe venni a koronát ), az alapvető jelentőségű a korona keletkezési körülményei szempontjából