Szálinger Balázs harmadik verseskönyvének különös címe van: M1/M7. Az elmúlt hét évben született költeményeiből összeállított kötetben az ember és a társadalom témáinak versautópályái futnak össze. A versekben főszerephez jut az időhöz való másféle viszony, és a lírai alany újra meg újra rácsodálkozik, hogy az idő lejár. Szinte minden versében ennek jegyében változtatja költői hangját és nézőpontját, és az eredmény: tudatosabb, mégis nyitottabb élet- és poétikaszemlélet. A szerző korábbi versesköteteiből és kisepikai műveiből ismert humort és játékosságot más minőség váltja föl: az irónia, a fájdalom, a szépség, a hétköznapok esztétikája. Az M1/M7 Szálinger Balázs számadása arról, hogyan lett a legkisebb fiúból költő, aki felkészült arra, hogy az emberélet útjának feléhez érjen.