Kategória
Szerző
Cím
Kiadó
Leírás
Évszám
Ár
 - 
Mezők között
ÉSVAGY  kapcsolat
 
 
űrlap bezárása | mezők ürítése
E-mail cím:
Jelszó:
Bejelentkezem

Akciók

Újdonságok

Előrendelhető

Líra bolthálózat

Segítség

Fizetés és szállítás

 
Részletes keresés

Főoldal  >  Könyv  >  Ismeretterjesztő  >  

JOSHUA FOER

EINSTEINNEL A HOLDRA - HOGYAN EMLÉKEZZÜNK A VILÁGON MINDENRE?

Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám: 384 oldal
Megjelenés: 2012. április 20.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789638926265

Bővebb ismertető
olvasóink értékelése  

2792 Ft     3490 Ft

20% megtakarítás


Legyen MOST törzsvásárló
Ez a termék törzsvásárlóként akár 2548 Ft
Szállítás: 2-5 munkanap
Törzsvásárlói kedvezmény!
Személyes ajánlatunk Önnek

Joshua Wolf Shenk

Joshua Wolf Shenk - Kreatív párosok
3315 Ft
3900 Ft
15%
megtakarítás

Pamela Meyer

Pamela Meyer - Verj át, ha tudsz
2966 Ft
3490 Ft
15%
megtakarítás

Jonathan Safran Foer

Jonathan Safran Foer - Állatok a tányéromon
2295 Ft
2700 Ft
15%
megtakarítás
Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még

Berg Judit

Berg Judit - Rumini és a négy jogar
2796 Ft
3290 Ft
15%
megtakarítás

 - MS-2306 SOKSZÍNŰ MATEMATIKA 6.
1368 Ft
1440 Ft
5%
megtakarítás

 - MS-2316 SOKSZÍNŰ MATEMATIKA 6. MF.
945 Ft
995 Ft
5%
megtakarítás
Bővebb ismertető

Foer elképesztő átalakulása során a krónikusan feledékeny tudományos újságíróból az Egyesült Államok memóriabajnokává válik. Ennek során döbbenetes felfedezést tesz azzal kapcsolatban, hogy milyen óriási hatása van életünk minden területére az emlékezőtehetségnek. Az ember évente átlagosan 40 napig küzd azzal, hogy helyre tegye mindazt, amit elfelejtett. Joshua Foer is ilyen ember volt. Ám egy évnyi tréning után egyszer csak az amerikai memóriabajnokság döntőjében találta magát. De ami ennél is fontosabb, rájött egy olyan alapigazságra, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: mindenben, ami igazán fontos, emlékeink összessége mi magunk vagyunk. Az Einsteinnel a Holdra pontos kutatási eredményekkel, meglepő memóriatörténelemmel és nagyszerű mentalista trükkökkel írja felül mindazt, amit az emberi emlékezőtehetségről korábban gondoltunk. A "mentális atléták" olyan ókori technikákkal ismertetik meg a szerzőt, amelyeket még a beszédeit fejből mondó Ciceró és az egész könyveket betéve tudó középkori filozófusok alkalmaztak. Rég elfeledett módszerek segítségével Foer felfedezi, milyen elképesztő mértékben javíthatjuk memóriánkat. Beépülve a memóriaversenyzők különös szubkultúrájába, a szerző olyan technikákat sajátít el, amelyek képzeletünket hívják segítségül, és olyan lelkesítőeket, amelyekkel a memorizálás egyáltalán nem lesz gépies feladat. A PAO-rendszertől, amely mozgalmas képekké formálja a számokat, a memória palotájáig, ahol az emlékeket egy elképzelt rendszerben raktározzák, Foer élményei azt mutatják, hogy a Memória-világbajnokságon nem is annyira az emlékezőtehetség, mint inkább a kitartás és a kreativitás mérettetik meg. Foer országos nyomozása a mentális atléták után végül egészen a saját elméjéig vezet. Közben San Diegóban találkozik egy barátságos öregúrral, aki a tudomány által ismert legsúlyosabb amnéziában szenved, és rájön, hogy a memória egyszerre megfoghatatlanabb és mégis megbízhatóbb, mint azt valaha gondolta volna. Salt Lake Cityben egy igazi csodabogárral cserél eszmét, aki azt állítja magáról, hogy több mint kilencezer könyvet tud kívülről. Egy dél-bronxi középiskolában pedig egy olyan történelemtanárba botlik, aki 2500 éves memóriatechnikák segítségével készíti fel diákjait a záróvizsgákra. Ma, amikor az elektronikus eszközök folyamatosan koptatják el saját memóriánkat, Foer kísérlete, hogy újra életre keltse az emlékezés elfeledett művészetét, valóban sürgető. Az Einsteinnel a Holdra Joshua Foert az Egyesült Államok memóriabajnokává tette; nekünk, olvasóknak pedig abban segít, hogy újra értékelni tudjuk azt a képességünket, amellyel mindannyian rendelkezünk, mégis gyakran kimegy a fejünkből...



Interjú a szerzővel:

Először is, magyarázza el, mit jelent a könyv címe?

Egy olyan memóriaeszközre utal, amelyet az Amerikai Memóriabajnokságon használtam egészen pontosan ahhoz, hogy megjegyezzem egy pakli kártyában a lapok sorrendjét. Egy holdjárás (Moonwalking – a Michael Jackson klipre utal) Einsteinnel azért működik, mert annyira furán nézne ki. A különleges és színes dolgok a legkönnyebben megjegyezhetők. Ha magam elé idézem Albert Einstein figuráját, ahogy mechanikus mozgással megy hátrafelé a táncparketten keresztül, bebújós cipőben és gyémántkesztyűben, hát azt azért nehéz elfelejteni.

Mit takar az Egyesült Államok Memóriabajnoksága, és hogyan került ennek a versenynek a közelébe?

Az Egyesült Államok Memóriabajnoksága egy meglehetősen bizarr verseny, amelyet minden tavasszal megrendeznek New Yorkban. Ilyenkor az emberek összegyűlnek, hogy megtudják, ki tudja megjegyezni a legtöbb ismeretlen nevét, a legtöbb verssort, vagy a legtöbb számjegyből álló számsort. Tudományos újságíróként mentem el, hogy beszámoljak arról, amit a zsenik Super Bowljának képzeltem. Ám amikor szóba elegyedtem a versenyzőkkel, elárultak nekem egy nagyon érdekes dolgot. Nevezetesen, hogy ők egyáltalán nem zsenik. Még csak fotografikus memóriájuk sem volt, ezzel szemben ősrégi technikák segítségével edzették a memóriájukat. Azt mondták, bárki meg tudja csinálni. Szkeptikus voltam. Őszintén szólva egyáltalán nem hittem nekik. Azt mondtam, rendben, ha bárki meg tudja csinálni, megtanítanának engem is? Egy Ed Cooke nevű pasas, aki a világ egyik legpallérozottabb memóriájával rendelkezik, a szárnyai alá vett, és átadott nekem mindent, amit tudott az emlékezés technikáiról. Egy évvel később visszatértem a bajnokságra, ez alkalommal már résztvevőként, hogy a mezőnybe beépülve tudjak riportot írni róla. Kíváncsi voltam, hogy hogy fogok szerepelni, ám végül én nyertem meg a versenyt. Esküszöm, nem volt szándékos.

Mi volt a legmeglepőbb, amit megtudott önmagáról a memóriabajnokságon?

Miközben tanulmányoztam ezeket a technikákat, különleges dologra jöttem rá: sokkal több potenciál rejtőzik az emberi elmében, mint hinnénk. És most nem csak arra gondolok, hogy rengeteg információt meg lehet jegyezni a memóriatechnikák segítségével. Ennél sokkal általánosabb, és bizonyos értelemben jóval nagyobb dologról; nevezetesen, hogy gyakorlással és kemény munkával az ember olyan dolgokat is meg tud tanítani önmagának, amelyek első látásra rettenetesen bonyolultnak tűnnek.

El tudná magyarázni, mit is jelent a könyvében többször említett „OKÉ szint”?

Az OKÉ szint az a lépcsőfok, amelynél megállunk önmagunk képzésében. Itt van például a gépírás. Egy ideig verjük, verjük a billentyűket, de ahogy elérünk egy bizonyos szintet, utána már nem fejlődünk értékelhetően tovább. Egyszerűen, mert automatizmussá válik, bekerül ez egész az agyunk adattárába. De ha gyorsabban akarunk gépelni, az természetesen lehetséges. Ám ehhez vissza kell hozni a feladatot az adattárból és újra tudatos kontroll alá kell vetni. Túl kell lépni azon a szinten, ahol komfortosan érezzük magunkat. Be kell vállalni a kudarcokat, és tanulni a hibákból. Ez a módja annak, hogy bármiben is jobbak legyünk. Így fejlesztettem én is az emlékezőtehetségemet.

Mit ért azalatt, hogy a létezik művészet a memóriában?

A memória művészete arra a számos technikára utal, amelyeket az ókori Görögországban fejlesztettek ki. Ezeket használta Ciceró, hogy megjegyezze a beszédeit, de a középkori diákok is ezekkel tanultak meg kívülről egész könyveket. A művészet abban rejlik, hogy olyan képeket hozunk létre az agyunkban, amelyek annyira szokatlanok, színesek és különböznek mindentől, amit valaha láttunk, hogy egyszerűen nem lehet őket elfelejteni. Ezért is mondják a memóriabajnokok, hogy képességük legalább annyira kreativitás, mint emlékezőtehetség.

Mit gondol, hogyan változtatta meg a technológiai fejlődés azt, hogy mire emlékezünk?

Egyszer régen az emberek befektettek a saját memóriájukba, valósággal művelték azt. Emlékeztek, szorgalmasan berendezték az elméjüket. Ma már természetesen vannak könyveink, számítógépeink, okostelefonjaink arra, hogy tárolják az emlékeinket. Kiszerveztük az emlékeinket külső eszközökre. Ennek eredménye, hogy már nem hiszünk saját emlékezőtehetségünkben. Minden apró elfeledett dologban annak bizonyítékát látjuk, hogy memóriánk cserbenhagy bennünket. Elfelejtettük, hogyan kell emlékezni.

Mi az összefüggés emlékezőtehetségünk és időérzékünk között?

Ahogy idősebbek leszünk, úgy tűnik, mintha az élet egyre gyorsabban múlna. Ennek az az oka, hogy az idő múlásával kapcsolatos élményeinket emlékekhez kötjük. Eseményekre pedig úgy tudunk visszaemlékezni, hogy más eseményekhez kapcsoljuk őket. Ám, ahogy megöregszünk, és élményeink már kevésbé egyediek lesznek, emlékeink összekeverednek. Ha tegnapi ebédünket nem lehetett megkülönböztethetni attól, amit tegnapelőtt ettünk, akkor el fogjuk felejteni, hogy mit ettünk. Ezért olyan nehéz megjegyezni ételeket. Ugyanez a helyzet akkor, ha semmi egyedit és emlékezetest nem csinálunk, az évünk éppen olyan lesz, mint az előző, és úgy elfelejtjük, mint a tegnapi ebédet. Ezért fontos, hogy életünket megtöltsük érdekes élményekkel, amelyek emlékezetessé teszik az életünket, és tartalmat adnak az idő múlásának.

Bolti készlet
Betöltés folyamatban...

Olvasói vélemények

(eddig 1 vélemény)  Értékelje Ön is!

Az értékeléshez be kell lépnie.

   írta: Rényi Ádám 2012. április 15.

Lebilincselően érdekes, végtelenül hasznos olvasmány!