AZ EGYHÁZ ÉS IZRAEL

Tatai István hazánkban elsőként tárja fel részletesen ennek a fájdalmas útkeresésnek próbálkozásait és kísértéseit. A szerző az Egyház által eddig megalkotott Egyház-Izrael modelleket kritikusan elemezve, a nemzetközi és a hazai irodalmat is behatóan ismertetve, kísérletet tesz egy olyan biblikus kapcsolati modell megalkotására, amely az Egyház és Izrael üdvtörténeti paradox-létének bemutatásában Izraellel folytatott párbeszédben is felelősen vállalható. A mű egyfelől mindvégig ragaszkodik a keresztyén dogmatika klasszikus alappilléreihez, másfelől igyekszik kitölteni azt a dogmatikai űrt is, amelyet eddig a hiányzó izraelológiai láncszemnek is nevezhetünk. Megalkotott modellje úgy kívánja figyelembe venni az Izraelről szóló újszövetségi ,,negatív" és ,,pozitív" közléseket, hogy a predestináció és szabad akarat paradoxszerű egymásmellé helyezése megőrizzen bennünket a teológiai csapongástól, de közben istendicsőítésre szabadítson fel. A könyv átfogó információs bázisával és kiegyensúlyozott elemző módszerével pozitív ösztönzést adhat a terhelő múlt feldolgozására, valamint a zsidósághoz való viszonyunk felelős újraértelmezésére. A mű eközben kitér olyan neuralgikus kérdésekre is, mint a Palesztin Felszabadítás teológia, Izrael állama, zsidómisszó, messiási zsidóság, illetve a millennium kérdésére.