SISAKROSTÉY-HATÁS - ÜKH 2007.

"Jó ideje szeretném már azt hinni: lassan sikerül majd búcsút intenem a Szellemnek..." Vajda Mihály tanulmánykötete a gondolkodásunkat állandóan meghatározó "kísérteteinkre" figyelmeztet. Filozófiatörténeti megközelítésből tanulmányozza a modern kultúra kérdéseit, melyek egymásból következve fokozzák az emberi tudás iránti csillapíthatatlan szomjúságát.

Részlet a kötetből:

Jó ideje szeretném már azt hinni: lassan sikerül majd búcsút intenem a Szellemnek. "Az európai lét krízisének csak két kivezető útja van: Európa vagy elpusztul, mert elidegenedik életének racionális értelmétől és szellemellenességbe, barbárságba hanyatlik, vagy újjászületik a filozófia szelleméből[1] az ész a naturalizmust végképp leküzdőheroizmusaáltal.[2] Európa legnagyobb veszélye a fáradtság. Küzdjünk e minden veszélyek legveszedelmesebbike ellen mint ’jó európaiak’ azzal a vitézséggel[3], amely a végtelen[4] harctól sem riad vissza, akkor a Nyugat emberi küldetésében való hitetlenség puszta tüzéből, a kételkedés izzó lángjából, a roppant fáradtság hamujából az élet új bensőségének és átszellemítésének főnixe támad fel, mint hatalmas és távoli emberi jövendő záloga[5]: Mert csupán a szellem halhatatlan." Én nagyon is jól értem, hogy Edmund Husserl – mert őt idéztem –, 1935-ben már csak a szellem halhatatlanságába, hamvaiból való mindig megismétlődő feltámadásába tudott kapaszkodni. Látta az őrület tombolását, s azt hitte, hogy csak a poraiból feltámadott Szellem lehet képes megfékezni azt, és az tényleg megfékezheti. Az őt követő gondolkodógenerációkra maradt annak végiggondolása, hogy a Szellem halhatatlanságába vetett hit és a tomboló őrület egy tőről fakadnak.[6]Hagyjuk hát a Szellemet. Nem elég feladat számunkra egy életen át mindig újból és újból megküzdeni a szellemekkel, a kísértetekkel, melyek minthogy rendelkezünk az emlékezet képességével, folyamatosan kísértenek bennünket?