Azokat a színeket és vonalakat festettem meg, amelyeket a képzeletemben láttam. Emlékezetből festettem mindent, semmit sem téve hozzá e látványhoz, semmilyen más apró részletet. Ez az oka képeim egyszerűségének és szembetűnő ürességének. Gyerekkori élményeimet vittem vászonra. Egy régen elmúlt nap borús színeit."
(Edvard Munch)
Szenzációkkal és számos botránnyal szegélyezett alkotói utat és egyben kálváriát járt be Munch, mire eljutott visszapillantásként és egy új tájékozódás kezdeteként szolgáló pihenőig, amelyet az Önarckép cigarettával című festmény jelez. A kezdet a családjában elfoglalt egyéni helye volt, valamint az 1924-ig Kristianiának nevezett norvég főváros általános viszonyai. A betegség és a prüdéria volt az a két malomkő, amely megszabadította burkától Munch művészi szándékainak magvát. A betegséggel és a halállal való találkozás a művész gyermek- és ifjúkorának meghatározó élménye lett. Mindenekelőtt az, hogy tizennégy éves korában teljes érett tudattal végig kellett nézze, hogyan ragadja el egy évvel idősebb nővérét, Sophie-t a tuberkulózis. 1885-1886-ban a Beteg gyermek című képpel dolgozta fel művészként ezt az élményt. Anyját már ötéves korában elvesztette, aki szintén ennek a száz évvel ezelőtt még járványszerűen arató népbetegségnek esett áldozatul. 1889-ben, Munch első párizsi tartózkodása idején meghalt apja is. A család sorsáért viselt aggodalom a kilencvenes évekig elkísérte a művészt. Egy későbbi feljegyzésből kitűnik, mennyire erős mozgatórugói voltak ezek az élmények a személyes és egyben művészi fejlődésnek: "Szorongás és betegség nélkül evezőjét vesztett csónak lenne az életem."
(Fordította: Székely András)
Erről a termékről még senki nem írt véleményt, legyen Ön az első...