ÍR ÚR avagy búcsú a kabarétól

30 év Rádiókabaré, 15 év Hócipő, 10 év Szárszó, 5 év Heti Hetes, ideje a számvetésnek. Pláne ha hozzáadjuk, hogy pár nap múlva a 60. évembe lépek. Illetve kivonjuk, mert akkor pont nullát kapok. Ráadásul 40 éve érettségiztem, ezt is vegyük hozzá, hogy ne kelljen visszakérnem a százasból. De a könyvbeli kilencvenesek, Faludy, Fejtő, Kosáry, Habsburg Ottó korával is beérem.

Az elmúlt két évben sokat utazhattam; így volt időm elgondolkodni egy s máson. A számokkal kicsit bűvészkedtem, mert Szárszó tavaly volt 10 éves, viszont akkor abba is hagytuk. Most először írok róla, hogy miért. De remélem, nem unalmasan, mert akkor Japánba utazom, és hasba szúrom magamat. Ez a kötet 18 út krónikája, ha valaki csak szobadísznek veszi, ám azért el akar dicsekedni vele, hogy átrágta a majd félezer oldalt, azok számára alul összeállítottam egy tartalmi kivonatot. A színe pedig azért zöld, hogy ne csak könyvespolcra, de akár télikertbe is lehessen rakni, másrészt utal új címeremre, amelyet régóta tervezek: zöld mezőben semmit sem csinálok.
A Szárszó, Rádiókabaré, Heti Hetes fejezet hosszabb, mint a többi 15 rész együttvéve, de azokban is gyakran visszatérek elmaradhatatlan témáimhoz és elmaradó társaimhoz. Sokat töprengtem, melyik a kedvencem, talán a Heti Hetes. Ezért állok mellette.

Farhasházy Tivadar