Babits Mihály és Fogaras

Babits költői világa - a kettős szecessziónak köszönhetően - túl van a konzervatív, kiüresedett népnemzeti irányon, és túl az Ady vezette modernek ihlet- és egyéniségkultuszán, lírizáló szemléletén. A tárgyias, képíró, objektív líra eszközeivel olyan költői univerzumot teremt, amely nem közeli rokon senkiével sem, amely őt minden hazai kortárstól elkülöníti, kiemelkedő, egyedülálló és magányos jelenséggé teszi. Világirodalmi távlatból vizsgálva korszerű és korszakos költő, akinek költészeti elvei, megújított alapokra építő formai törekvései az imaginistákkal, Pounddal, T. S. Eliottal való együttfutást mutatnak, sőt Babits - néhány szempontra tekintettel - talán meg is előzi őket. A folyam pedig, amely valamennyijüket a hátán viszi, amely az éltető eleme, maga a szecesszió. Az a korstílus, amely művészet, világszemlélet és élet harmóniáját kívánta megteremteni, s ezen törekvése egy-egy életműben - mint a Babits Mihályéban -, ha átmeneti időre is, de sikerrel járt. Csokonai-Illés Sándor