Utazás a fekete kolostorhoz

A nemrég 92. évét töltött és jelenleg Szardinia szigetén élő szerző az 1970-es évek elején eredt először nyomába az erdélyi magyar irodalomban rövid, de meghatározó szerepet játszott, 1931-ben fiatalom elhunyt Kuncz Aladár regénye, a Fekete Kolostor történetének és utóéletének. 1975-ben jelent meg első, műfajilag ,,irodalomtörténeti riport"-ként meghatározott könyve erről a témáról, s azóta még két alkalommal, a 90-es évek végén és az ezredforduló után volt lehetősége ellátogatni újra Kuncz egykori fogságának színhelyére, Noirmouthier várába, amely az első világháború idején az ,,ellenséges hadviselő országok" állampolgárainak internálótábora, megannyi fájdalom és tragédia színhelye volt. Lőrinczi László három irányban folytatta kutakodásait, s ez a három irány ma is meghatározza könyve 3., tovább bővített kiadásának új anyagát: az egyik a Kuncz Aladár regényéből megismerhető egykori rabtársak további sorsa, a másik a kis Atlanti óceáni szigeten lévő város későbbi viszonyulása a náluk ,,vendégeskedő" internáltakhoz és a négy háborús év emlékeihez, a harmadik a regény utóélete, francia, angol, olasz, román, török fordításainak születése, a fordítók és a könyv találkozásainak története valamint a könyv késői nyugati (vagy épp hazai) fogadtatása az eseményektől távoli közegben. E három dimenzióban a szerző mindegyre talál újat: barátai előásnak addig ismeretlen dokumentumokat a rabság éveiről, egyes szereplőkről újabb adalékai kerülnek elő az egykori internált iránti helyi francia érdeklődésről. Legutolsó látogatásának eseménye és annak visszhangja természetesen bekerült a mostani harmadik kiadásba: 2001-ben ugyanis az ő részvételével lepleztek le egy Kuncz-emléktáblát az azóta már fehérre meszelt Fekete Kolostor falán. Újdonsága a mostani kiadásnak, hogy Jancsó Elemér professzor hagyatékából bekerültek a Fekete Kolostor első kiadásának eredeti illusztrációi: 35 egykorú fénykép, dokumentum és grafika, Kuncz internált művésztársai (Jankovich, Retureczki, Rucki, Willersdorfer) rajzai, plakát- és meghívóterevei. Lőrinczi László más műfajban is emléket állított Kuncz Aladárnak: a ,,Fekete Kolostor" egyik epizódjából színdarabot irt, amelyet egy másik kötetében, két másik színpadi művel együtt nemrég jelentetett meg (Három dráma: A szerető, Kuncz tanár úr, Contra Gelileum, 2011). Talán nem hiú remény, hogy ez a dráma sem hiába várja színpadi feltámadását, Kuncz Aladár halálának nemrég múlt 80. évfordulója alkalmából.