Bánatos kurváim emlékezete

Az új Márquez-regény az öregedés gyásza, és a kortalan szerelem ünnepe!
Gabriel García Márquez legújabb regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez új regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoárkötetek írása közben, divertimentóként született.

"Abban az évben, amikor betöltöttem a kilencvenet, azt az ajándékot szántam magamnak, hogy egy szűz kamaszlánnyal töltök el egy szerelmes éjszakát. Eszembe jutott Rosa Cabarcas, egy titkos találkahely tulajdonosnője, aki értesíteni szokta a jobb ügyfeleit, ha akadt egy feltálalható primőrje. Sem az ilyen, sem a többi obszcén csábításának nem engedtem soha, de ő nem hitt az elveim tisztaságában. Az erkölcs is idő kérdése, mondta egy kaján mosollyal, majd meglátod. Valamivel fiatalabb volt nálam, és már olyan sok éve nem hallottam róla, hogy akár meg is halhatott. De ahogy felemeltem a telefont ráismertem a hangjára, és rögtön a tárgyra tértem:
- Ma akarok.
Az asszony felsóhajtott: Jaj, te tudós férfiú, húsz évre eltűnsz, aztán csak azért jössz vissza, hogy lehetetlent kérj. De rögtön visszanyerte üzleti hangját, és fél tucat jobbnál jobb lehetőséget ajánlott, igaz, csupa használt árut. Mondtam, hogy nem, szűznek kell lennie, és ma éjszakára kell. Az asszony ijedten kérdezte: Mit akarsz bebizonyítani magadnak? Semmit, feleltem, a legfájóbb pontomon megsebezve, tisztában vagyok vele, hogy mit tudok, és mit nem tudok. Az asszony szenvtelen hangon jegyezte meg, hogy a tudósok mindent tudnak, kivéve egyet: nincsenek már szüzek sehol a világon, csak ti, az augusztusiak. Miért nem rendelted meg időben? Az ihlet nem jelenti be magát előre, mondtam. De várni talán hajlandó, mondta ő, mert mindig is bölcsebb volt bármely férfinál, és arra kért, hogy legalább két napot adjak neki, hadd nézzen jól körül a piacon. Mire komolyan figyelmeztettem, hogy egy ilyen ügyletnél, az én koromban, minden óra egy évnek számít. Akkor nem lehet, mondta ő a legcsekélyebb kétség nélkül, de nem bánom, baszd meg, így izgalmasabb, egy óra múlva hívlak."