HÖLGYSZONÁTA - ÜKH 2008

Bán Zoltán András három elbeszélést egybegyűjtő kötetében semmi sem az, aminek első pillantásra látszik. Az Apám volt maró hangú pamfletjének távoli és megközelíthetetlen hőse, a holokauszttúlélőből lett sikeres író saját sorsának foglyaként lepleződik le. A Kotányi főhadnagy ávós tisztjének a haláltánca sajátos, már-már bizarr fény törésben mutatkozik meg, jócskán távol esve az 1956-os forradalom eseményeinek megszokott ábrázolásaitól.

Az operai szcenírozású bosszútörténet, a Hölgyszonáta esetében pedig jó ideig az sem bizonyos, hogy egyáltalán ki szövi a történet fonalát; az elbeszélés zenei logikával felépülő prózanyelve rendre különös utakra tereli az olvasót. S ha úgy találnánk, hogy bizonyos motívumok (legfőképpen a számvetés az Anya és a leszámolás az Apa alakjával, valamint a világszemlélet és az előadásmód eredendően zenei ihletettsége) egybekapcsolják a három történetet, bizonyára nem tévednénk nagyot – ez a kötet, ki tudja, talán nem is csupán egymás mellé helyezett novellák gyűjteménye, hanem hasonló alapkérdéseknek a körüljárása.