Írogató színész

"Hogy miféle könyv ez? – Hát vannak benne drámák. Zömében hangjátékok persze. Mert ilyeneket szoktam néha írni. Lehet, hogy ezen sokan meglepődnek. Íróként sokan nem ismernek engem. Én végül is színész vagyok."

"Drámákat írni? – Hogy jövök én ehhez? – De ez csak a könyv második fele. Első felében összecsipegettem egy különös színháztörténetet. Elmesélem az elmúlt harminc évet. Elmesélem, hogy hogyan láttam én. Már amit láttam. De az nem kevés. Színháztörténet. Elegáns szó és titokzatos szakma. – Hogy jövök én ehhez? – Sokszor bizony magamról írok. De ez csak a hitelesség bizonyítéka. Én a kultúra kellős közepében éltem. Szereplőim igazi sztárok, nagy emberek. Én nem vagyok sztár, nem vagyok „celeb”. Nem is akarok azzá lenni már. Eszembe sem jut bizonygatni azt, hogy nagyobb színész lehetnék, vagy lehettem volna, mint amilyen voltam, vagy vagyok. – Hogy jövök én ehhez? – Miért írok mégis magamról? Történeteimet megpróbáltam kicsit regénnyé, regényessé tenni, megpróbáltam arról mesélni, hogy ilyen-olyan viharok között hogyan élt egy ember. – Hogy jövök én ehhez? – Talán sok mindent tudtam most elmondani, amit a közönség nem tudott, nem ismert, amin talán kollégáim is meglepődnek. – Kedves Közönség, kedves Olvasó! – Tessék belém lapozni! – Hadd jöjjek én ehhez!” Papp Zoltán