Magányos szerelem

Laurence Plazenet 1968-ban született Párizsban. Tanulmányait az École Normale Supérieure-ön és a Princetonon végezte, szakterülete a XVI-XVII. századi francia irodalom, a Sorbonne-on tanít. Három regénye jelent meg, közülük az első a Magányos szerelem 2005-ben látott napvilágot, és 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Mademoiselle D'Albrecht tizenöt évesen találkozik a szerelemmel. Az előkelő fiatal lány magányosan él, anyját korán elveszítette, gyászoló apja rideg távolságtartással neveli. Amikor megérkezik hozzájuk az új házitanító, Monsieur de Ramón, mester és tanítványa között titkos és szenvedélyes kapcsolat szövődik. Szédült boldogsággal adják magukat egymásnak. Monsieur de Ramón Pygmalionként ismerteti meg a lánnyal a test és a lélek örömeit, ám mindketten olyan örökkévalóságról álmodnak, ami nem létezhet ezen a világon. Folyton izzó, végtelen szerelemről. Kettejük útjai nemsokára szétválnak, de nem képesek feledni egymást: életük végéig a másikat keresik a könyvekben, az álmaikban, egyre hatalmasabb magányukban, a csendben és végül a halálban. A Magányos szerelem költői nyelven szóló szerelmes regény, ragyogóan ártatlan szereplőkkel a szerelem beteljesüléséről és felszámolódásáról. A férfi az apja mellett állt, Mademoiselle D'Albrecht szemben velük. A lány merev felsőtesttel hajolt meg a két férfi előtt. A hátulról jövő fény kiemelte arca oválisát, karcsú testét és a kezét. Nem igazán tudta, mit lát a férfi tekintetében: gúnyt, sóvárgást vagy azt, hogy a lelkébe pillant. Egy hosszú percig nem fordították el egymásról a tekintetüket, szempillájuk se rezdült. A férfi abban a pillanatban megkívánta a lányt. Mert tiltva volt számára, mert elképzelhetetlennek tűnt, hogy a lány érdeklődhetnék iránta, és mert szűz, és biztosan fülig vörösödne, ha meztelenre vetkőztetné. És talán el is sírná magát, ha megérintené. Ez a látvány volna a legszebb élvezet. Agustín Ramón y Cordoba köszöntötte a tanítványát. A lány így ismerte meg szerelmese arcát.