Oroszlánméz

Sámson, a hős – valamennyi zsidó gyermek így tanulja meg a nevét, először hallván történetét. És többé-kevésbé héroszként is ábrázolták őt az idők során, több száz műalkotás, színdarab és film, megannyi idegen nyelvű irodalmi mű alakjaként: legendás hős és vad harcos õ, a férfi, ki puszta kézzel széttépett egy oroszlánt, majd a zsidók karizmatikus vezérévé nőtte ki magát a filiszteusok elleni harcok idején.

És – semmi kétség – ugyanő a héber Biblia egyik legszilajabb természetű és legszínesebb szereplője. Az a Sámson azonban, kinek történetét a magam bibliájában, a Bírák könyve 13–16. fejezeteiben olvastam, ellentmond e közkeletű képnek. Az én Sámsonom nem azonos a bátor hadvezérrel (aki valójában sohasem állt népe élére), sem pedig a magát Jahvénak szentelt fogadalmárral, a nazírral (aki, lássuk be, bizony rabja volt a szajháknak s a bujálkodásnak), sőt még csak nem is egy acélos izmú merénylő. Az õ története az én olvasatomban elsősorban egy férfiról szól, kinek örökös küzdelem volt az élete, miközben iparkodott megbékélni a nagy hatalmú végzettel, mely osztályrésze lett, s beteljesíteni a sorsot, melyet – nyilvánvalóan – még érteni sem érthetett a maga teljességében, nemhogy beteljesíthetett volna. A mítosz-sorozat jelen szerzője, David Grossman Sámson történetét teszi új megvilágításba. A kultúrtörténeti és lélektani összefüggéseiben elhelyezett bibliai alakot végül olyannyira emberközelbe hozza, hogy az erőszakos természetű és nazireus létére csapodár Sámsont nem csak megszerettetnie, de megérttetnie is sikerül az olvasóval. David Grossman a legrangosabb izraeli írók egyike, több mint féltucat nemzetközi sikert aratott regényét és számos gyermekkönyvét eddig összesen huszonöt nyelvre fordították le világszerte. Franciaországban munkásságáért megkapta a de l’Ordre des Arts et des Lettres lovagja címet.