Belső vízözön

Magával ragadó élményt kínál Ladik Katalin jelen kötete, a Belső vízözön. E cím fejtegetésével élve: fájdalom, szomorúság, érzékiség, vergődés, csalatkozás hullámzik, hömpölyög és elegyedik egyszersmind a makulátlan ámulattal - mi pedig ezeknek az érzelmi öszszetevőknek lehetünk részesei. És nem közkeletű milyenségükben. Ellenkezőleg: felette karakterisztikus állapotukban, Ladik Katalin markáns vizuális eszközeinek jóvoltából. Ő nem fogalmi képzetkapcsolással, hanem expresszív képasszociációval él mindenekelőtt, aminek egyre-másra meglepő, originális líra a hozama, melynek sok ízben naptalan tónusa mögött ott kanyarog egy csillámló fonál: A megvilágosodás ösvénye, és ezt járva igyekeznek haladni összességükben ama cél felé a versek. Igen sok ezen a csapáson a stáció, olyannyira, hogy - magától értetődően - aligha látogatható meg valamennyi a kötet idejében. Ám látni engedi egy-egy szakaszát az ösvény, miként egymáshoz bilincselt fényvirágokat. Keszthelyi Rezső