GLOBÁLIS RÓZSÁK - GLOBALE ROSEN

A szerzőnek átadták a Szabad Német Írószövetség Ezüst Könyv kitüntetését. A költő az utóbbi időben számos szép sikerről számolhat be. Tavaly jelent meg a Míg leírom, felébredek, idén pedig a Hidegfront című verseskönyve. Decemberben pedig megkapta a Tiszatáj-díjat is. A müncheni Salon Literatur Verlag és az Új Átlók Művészeti Társaság közös kiadásában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Báger Gusztáv: Globale Rosen – Globális rózsák című kötete. Szép kivitelű, impozáns és exkluzív könyv, védőborítóval és míves tipográfiával, amelyben a közgazdász polihisztor válogatott költői termése található, német és magyar nyelven, Máté Imre ihletett fordításában.

A kétnyelvű válogatás négy ciklusba osztja fel a hallatlan nyelvi gazdagságú verseket. A Színház az elmélyült gondolatiságú közéleti, politikai és világnézeti verseket, a második ciklus: A költő szalutál a rövid, epigrammákat, haikukat gyűjti egy tematika zászlaja alá, abszurd és groteszk éllel, ironikus hangvétellel. A tükör éle című harmadik ciklusban a hosszabb, átfogó érvényű összegzések kapnak helyet, mint a Prológus és a Fogyó Hold. „Marokra fogtad szívemet.” – írja a Holdról szóló balladában. Valóban, a teremtés mámora, a nyelvi játék elragadó bűvölete sodorja a gondolatokat, de az időbeliség rettenete ott motoszkál a háttérben. „Engem jelöltek a Menny pénzügyminiszterének” – írja A tükör vére című vers. Életöröme, élni akarása sokszor szinte hihetetlenül színes szókészlettel, elegáns stílussal párosul. A záró rész, a negyedik ciklus: Időtáv mollban is tele van sztoikus bölcsességgel, mély igazságokra pillanthatunk rá hirtelen, amikor verset indít. „Mikor már nem értik az embert, legszívesebben elutazna.” Írja az Empátia című elégiában. És kezdi a „tiszta ész kicsomagolását”, a létet átszövő dilemmák fölfejtegetését. Letehetetlen könyv a Báger Gusztávé, magával ragad és sok vigaszt nyújthat a válsággal küszködő életünkben a mindennapok ködös, téli estéin.