KLOTT GATYA, NE FÁRASSZ!

Bosnyák Viktória megint alakot váltott. Ötödikes kamasz lett, hogy megírja KLOTT GATYA, NE FÁRASSZ! című új regényét. Könnyű neki! Számára az efféle átváltozás úgy megy, mint a népmesékben. Egy bukfenc: kölyök lesz. Megint egy bukfenc: tanár lesz. Megint egy bukfenc: fiú lesz. Megint egy bukfenc: tündér lesz. No, de másképpen honnan tudná, milyen ijesztő lehet egy kétméteres, harcsabajuszos, kopasz ember, ha szigorú? Bele kell bújnia minden szereplő bőrébe. (Rettenetes, ha belegondolok. Képzeljétek el, mikor egy rinocéroszról ír és átváltozik! Rhinó Viki bemegy a henteshez. „Jónapot kívánok, Laci bácsi! Kérek egy kiló csirkecombot!” Mire a hentes: „SEGÍTSÉG! − üvölti, és a bárddal kezében kirohan az utcára.) Csupán arra volnék kíváncsi, mit gondolnak otthon, ha Viki hirtelen átváltozik. Anyu meg feleség helyett egyszer csak meglátnak az írógépnél egy magas, kopasz testnevelő tanárt, azaz Klott Gatyát. „Bocsánat – mondja a férje – maga mit keres itt? És hova tette a feleségemet?” Tovább már nem is merem elképzelni… Bosnyák Viktória megint egy olyan igazi beleélős, szórakoztató regényt írt, amelyben minden szereplőt ő játszik, amíg te el nem olvasod a könyvet. Mert akkor te képzeled bele magad minden szereplőbe, ahogy az olvasás közben szokás. Úgyhogy ebben a pillanatban én most nem is én vagyok, hanem egy kopasz magas testnevelő tanár harcsabajusszal, aki azt üvölti: „Osztály vigyázz! De nagyon vigyázz!”…