A herati varrókörök

Amikor 2001. szeptember 11-e után Christina Lamb, az egykori közel-keleti haditudósító visszatér a háború sújtotta Afganisztánba, és ellátogat szeretett városába, Heratba, egy különös táblát vesz észre az utcán, amely az Aranytű Női Varróiskolát hirdeti.

A pezsgő szellemi életéről és liberális kultúrájáról ismert Heratban, a legendás perzsa városban, amelyet Hérodotosz "Közép-Ázsia kenyereskosarának", Byron pedig a Kelet fővárosának nevezett, a tálibok uralma alatt a nők csak úgy tanulhattak, ha úgy tettek, mintha varrókörbe járnának. Az Aranytű ötlete egy irodalomprofesszor fejéből pattant ki, aki az ellenállásnak azt a módját választotta, hogy létrehoz egy álcázott iskolát, ahol a nők megszabadulhatnak burkájuktól, és tiltott tantárgyakat, többek közt külföldi irodalmat hallgathatnak. Abban a társadalomban, amelyben még egy apa sem taníthatta meg saját lányát olvasni, a varrókörök megszervezéséhez és látogatásához halált megvető bátorság kellett.

Christina Lamb könyvében számos hasonló, szuggesztíven és empatikusan megírt történetet olvashatunk az ország iszonyatos múltjáról és jelenéről. Nem csupán kalandjait, viszontagságait és döbbenetes tapasztalatait tárja elénk, személyes hangvételű beszámolóját kiegészítette annak a fiatal nőnek a Pakisztánon át kicsempészett leveleivel is, aki évekig tudósította őt a tálib uralom borzalmairól. Lamb könyvét olvasva árnyaltabb képet kapunk Afganisztán lakóiról, akiknek létformája a harc, akik a mecset előtt hagyják a cipőjüket, de beviszik a fegyverüket, és akik olyan tankönyvekből tanulnak meg számolni, amelyekben almák és narancsok helyett gránátok és töltények illusztrálják az alapműveleteket.