A gyémántszekér 1-2.

A Fandorin-sorozat tizedik része kétkötetes mű - két külön sztori, de a második rész végén derül ki, hogy nagyon is szorosan összetartoznak Az első rész - egy kisregény - 1905-ben játszódik, az orosz--japán háború idején: Moszkvában sikeresen működik a japán ügynökök hálózata, s Fandorinnak most őket kell lelepleznie. Akunyin egy Kuprin-kisregényt, az orosz irodalom első kémregényét dolgozza fel vagy írja tovább benne, s a haiku mintájára építi fel a művet: három fejezetből áll, amelyek további alfejezetekre oszlanak, a haikusorok szótagszámának megfelelően. A második kötet 1878-ba visz vissza bennünket, Japánba: Fandorin fiatal diplomataként kerül ide (kronológiailag tehát visszaugrunk a sorozat második és harmadik kötete közé), itt éli át élete nagy szerelmét, s kalandos körülmények között megismerkedik Maszával, az inasával, aki aztán, mint tudjuk, hű szolgája lesz. Akunyin, aki eredetileg japanológus volt, Oroszország után most bravúrosan ábrázolja a XIX. századi Japán egzotikus világát is, melynek keleti bölcsességét és finom kultúráját Eraszt Fandorin fergeteges kalandok során szívja magába.