Kőszeg Ferenc
Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim [...] Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009) Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim [...]
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim [...] Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009) Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim [...]
Kőszeg Ferenc
könyvei - összesen 2 termék
|
Kőszeg Ferenc
Megjelenés: 2011. június 02. |
|
MÚLTUNK VÉGE - ÜKH 2011Szállítás: 1-2 munkanap A szerző legújabb történetei a közelmúlt fontos pillanatait rögzítik, a magyar politikai élet elemzései, közszereplők pályaképei mellett nagy szerepet [...] |
15% 2541 Ft 2990 Ft |
|
|
Kőszeg Ferenc
Megjelenés: 2009. április 24. |
|
K. történeteiSzállítás: 1-2 munkanap Élete során Kőszeg volt könyvkiadói szerkesztő, kritikus, állambiztonsági tisztek által kergetett ellenzéki, politikus, lapszerkesztő és jogvédő. E változatos [...] |
20% 2392 Ft 2990 Ft |
|
