Az idő fogságában (dedikált példány) [antikvár]

Lectori salutem! - Üdvözlet az olvasónak! Örömmel kaptam kézhez Riersch Zoltán tizenegyedik kötetének verseit. Már első olvasatra is megragadott képteremtő erejével, többszólamúságával és mindenek felett tiszteletre méltó őszinteségével. Aztán módomban volt a költő által öt ciklusba rendezett verseket mélyebben, ebből a látószögből is megismerni. Alapvelő véleményem nem változott, csak a szerző által mintegy „szerkesztetté" vált. Az I. ciklus: Az embernek joga van a titkaihoz összegező címet, viseli. Jogot formál a szülőfalu, a szülőföld és a meghatározó történelem eseményeiről versben kimondott véleményére, de mivel vall is minderről, megosztja velünk „titkait". A cikluskezdő költeményben éveire visszatekintő mérleget készít, két figyelemre méltó, egyedi képpel alapozva meg hangulatát: „ mára súlytalan pertuban vagyok a csillagokkal." „ Bennem az elmenetel ősze tavaszi béke." Szülőfaluja iránti rajongását kifejező versei után, egyszerűnek tűnő tömör képekkel mutatja meg együttérzését a koldusok iránt: ,, a gond gondtalan üresség. Minek. Kinek. Miért. „Út a semmibe." Találó pillanatfelvétel! A rezignált visszatekintést dallamos alliterációval fogalmazza líraibbá: „csak a csillagok csendje hideg".