Egy könyv utóélete (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓKENDREY GÁBOR DR.ElőszóCsak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk"(Albert Einstein)Amikor Papp Zoltán professzor mintegy másfél évvel ezelőtt megtisztelt azzal, hogy írjak Előszó"-t Semmelweis Ignác és Kézmárszky Tivadar nyomdokain " című könyvéhez, örömmel tettem eleget kérésének. Ennek egyik oka szubjektív és elvi jelentőségű volt. Meggyőződésem, hogy ha csak tehetjük, írásos emléket kell állítanunk a távoli-közeli magyar múlt kiemelkedő személyiségeinek, akik bennünket példaképként lelkesítettek. Ma - az állami szuverenitásunkat korlátozó Európai Unióban - ez lehet nemzeti identitásunkat, szellemi értékeinket büszkén vállaló hozzájárulásunk ennek a több, mint 400 milliós közösségnek igaz és tiszta értékeihez. Igen, kellenek a magyar példaképek, mert nélkülük nem lehet sem fennmaradni, sem Jövőt építeni. Mi pedig vagy kései utódként, vagy közvetlen tanítványként, saját életutunk tetteivel tisztelgünk emlékük előtt, és adjuk tovább e hagyományt az utánunk jövőknek. így lehetünk Híd a múlt és jelen, a jelen és a jövő között. Aligha lehet ennél nemesebb küldetésünk.A másik ok igen praktikus, sőt pragmatikus volt, jelesül az, hogy Maxim Gorkij szerint Csak az történt meg, aminek a történetét megírták". Ezt pedig Papp Zoltán professzor tények, történések, írásos és egyéb dokumentumok rendszerbe sorolásával megtette. Ő napló-, illetve leltárszerűen" elszámolt azzal a 17 évvel, amikor ő állt egyetemünk Baross utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának az élén. Csak emlékeztetek arra, hogy a Szerző könyvének Bevezetés"-ében az olvasható, hogy teljesítményük alapján a Kar dékánja, dr. Karádi István professzor 2007-ben a klinikát az egyetem zászlóshajóijának nevezte! - Nem akármilyen minősítés, nem akárkitől!Az igen szép küllemű könyv, ami nem került kereskedelmi forgalomba, 2008-ban látott napvilágot a White Golden Book Kiadó gondozásában. Papp Zoltán professzor baráti hangvételű, számomra dedikált példányát dolgozószobájában, 2008. június 23-án vettem át tőle, becses emlékként őrzöm, és olykor fel is lapozom. Bevallom, hogy amikor a klinikáról kilépve - még mindig az élmény hatása alatt állva - a Baross utcán a Kálvin tér felé sétáltam, riem gondoltam, hogy ennek a szép történetnek még lesz folytatása. Lett. Tévedtem. Szerencsére.A folytatás miatt az Olvasónak annyit még elárulok, hogy Papp Zoltán professzor - az Egészségügyi Tudományos Tanács Kutatásetikai Bizottsága (TUKEB) elnökeként -sok évvel ezelőtt patológusként meghívott bizottságába, így általában havonta találkozunk az üléseken. Könyve megjelenése után jelezte, hogy recenzió céljából példányokat küldött különböző szakmai folyóiratokhoz, de szép számban jutott ezekből barátainak, ismerőseinek és másoknak is.Néhány hónap sem telt el, amikor említette, hogy több folyóirat már megjelentetett kedvező hangú véleményeket, és magánszemélyektől több száz (!) levél is érkezett