Évszakok (dedikált példány) [antikvár]

Kedves Olvasó! Percek óta bámulom a lap fehérségét, és azon töprengek, milyen írói előszót írjak. Fehéret látunk, amikor a szivárvány összes színe egyszerre ingerli a szemünket. Én most annyi mindent érzek, hogy talán azzal fejezném ki magam a legjobban, ha fehéren hagynám ezt az oldalt. Sokan ismerik már az írásaimat és általuk engem is egy kicsit. Hiszem, hogy ők meglátnák az üres lapon a sűrűn nyomtatott sorokat. De lehet, hogy mi ketten először találkozunk, ezért illik mégis összefirkálnom ezt a fehérséget. Tíz éve írok. Első regényemjáték volt, és a többi is kicsit az maradt. Csupán annyi változott, hogy játszótársaimmá szegődtek az olvasók. Az ő szeretetükben sütkérezve töltöttem az elmúlt hat boldog évet, mint blogos szerző. És ez a szeretet vezetett el odáig, hogy könyvkiadásról kezdjek el álmodozni. A slash az a műfaj, amelyben kezdettőlfogva megtaláltam az írói stílusomat. A szivárvány megszínesítette a napjaimat. Nem szeretnék sem jogvédő, sem szószóló lenni, csupán szórakoztatni és elgondolkodtatni akarok, adni a művészet által. Külön öröm, hogy az Évszakok lehet a bemutatkozóregényem, mert bár azt szokás mondani, hogy egy író minden regényét ugyanúgy szereti, ez nem így van. Minden történet mögött van egy másik, belső történet, ami különbséget tesz közöttük. Hálásan köszönöm a kiadónak a belém vetett bizalmát, és Beccának, hogy vállalta az értő és segítő keresztanyaságot a szöveg felett. Köszönöm minden régi olvasómnak a kitartó szeretetet, a bátorítást, a kommenteket. És köszönöm Neked, hogy most kezedben tartod ezt a könyvet. Te vagy az, aki mesét szősz énkörém azáltal, hogy olvasod. Remélem, hogy megszereted az Évszakokat, és még találkozunk. Szeretettel, Carol