Ki ad neki lakhelyet? (dedikált példány) [antikvár]

Köszöntő "A szerző egy nő a világ milliói közül. A legszebb emberi feladat, az anyai hivatást teljesítők egyik névtelenje. Írói neve fátyla mögött él. A többit ő mondja el könyvében - versei által - önmagáról. Minden vers vallomás, minden verssor egy üzenet, minden szakasz lényünk egy szilánkja. A belső élet nyíltsága, mely megszólít és olvasásra hív. A mai költők - mint a régiek is tették - e szavakkal köszöntik olvasójukat: Tolle, lege! Vedd kezedbe ezt az írást és olvasd. Fejtsd meg és alkalmazd életedre. Épülj ákala és tökéletesedj. Ismerd meg nyelvét és belső világát s vele igazabb ember is lehetsz. Ha egy könyv - a régiek szerint - barátunk, úgy minden vers is az. A szépirodalom virágos ága. Többet is mondok: a legszebb virágzó ága. Jaj a kornak, mely nem olvas verseket, dalokat, madrigálokat, himnuszokat, fenséges ódákat. S mindegy, kik írták, nők-e, férfiak-e? Márványlapok, emlékművek, könyvek, székely-kapuk a verseket szomjazzák. Szomjas az a szív is, mely verset ír és verseket álmodik meg. Mindenki szeretetére, érzéseire igenszavára vágyik."