Aranylázálom

"A kötetben olvasható írások a közös
világban élők közös emlékezetéhez
tesznek hozzá: az 1956 óta
keletkezett versek és prózák a kor
"öröknaplóját" adják. Minden napló
magunknak szánt személyes jellegű
emlékeztető feljegyzések sorából áll.
De miként az öröknaptár sem
valamely év naptára, az öröknapló
sem csupán egy adott személy és
saját fogalmaival előadott története.
Szerzőnk Madáchon felbuzdulva azt keresi, miként
látja korunkat "az egész emberi történelmet végigvirrasztó
Abszolút Személy" (a koronatanú). A "magunk" pedig,
akinek e naplófeljegyzések szólnak, az írások metafizikai
alanya, a megszemélyesített magyar "társadalmi lét". A
napló bejegyzéseit úgy is felfoghatjuk, hogy egy nagyobb,
"Istennel elszámoló" drámakölteményből kimetszett
monológok. Zömmel az a kor szülte őket, melyben
fogantak."
Ács József

Korábbi vélemények Bokor Levente költészetéről:
"Mutat határozott törekvést egy másfajta, hagyományunktól elütő
költészet létrehozására. Akarata annyira világos és egyenes irányú,
hogy nincs jogom kételkedni őszinteségében, nem mondhatom,
hogy a divatnak bókol. (...) Én, mint más indíttatású, lényegében
más ízlésű, nagy figyelemmel olvastam verseit. Ragaszkodva egy
objektív mércéhez, pongyolaságot nem találtam, se olyat, ami
költői eszköztárából kivetni való. (...) Nem esett nehezemre versbe
vont tömény bölcselete, hiszen ez nála önmagát kutató, világot
vizsgáló kényszer a mindennapi szorultságban. Eredetét, sorsát,
lehetőségeit felismerő, és számbavevő harc. (...) Nem hiszem, hogy
szilárd etikai tartás nélkül művelhette volna ezt a fajta költészetet,
immár elég hosszú távon s egyelőre csak önmagának."
(Nagy László - Alföld 1974./11.)