Névtelen csillagok (aláírt) [antikvár]

...Amikor Magyarországon ''56-ért a megtorlás példátlan kegyetlenséggel dühöngött, az elkeseredés diktálta az emlékeim feljegyzését. De arra évtizedeken át nem gondoltam, hogy az események e gyűjteményét én fogom a publikum elé vinni. Mint ahogy arra sem, hogy az én életemben - mert Szülőhazám felszabadul erre lehetőség nyílik. Úgy gondoltam, hogy az általam szorgalmasan gyűjtött ''56-os anyagot, letisztázva, amennyire az képességeimtől csak telhet - átadom valakinek. Olyan embernek, aki szakértője a könyvírásnak. Az események gyűjtése nem volt könnyű, mert ''56 valódi történetét szinte ,,szakértői titokzatosság" fedte. De az egykori eseményekben részt vevők - már csak (jogos) önvédelmi reflexeik miatt is -, bizonyos események megtörténtét vagy tagadták, vagy enyhítették azok súlyát, esetleg félrevezető információkat adtak. Még az emigrációban élők is - számosan közülük legalábbis így viselkedtek. Amikor egy-egy forradalmár vagy felkelőtársam elmondott valamilyen, megörökítésre méltó eseményt, rámparancsolt, hogy ne használjam a nevét, mert még a hely leírása is bajt okozhat az otthon élő hozzátartozóinak. Csak akkor nyugodtak meg, amikor azzal érveltem, hogy nagyon valószínű: amikor ezek a feljegyzések eljutnak a nyilvánosság elé, akkorra már mi - és a hazai felelősök is már valamennyien követni fogjuk hősi halált halt bajtársainkat... Szinte leküzdhetetlen gondot jelentett, hogy egy-egy esemény kivizsgálása abban az időben veszélyes, sőt, lehetetlen volt. Három évtized alatt tekintélyes gyűjteményem született ''56-ról, amit a bizonyítékok hiányában, akár könnyen legendáknak minősíthet az Olvasó. Annak ellenére, hogy a leírt történésekben igazi hús-vér szereplők éltek, szenvedtek, harcoltak, kockáztatták az életüket, és közülük nagyon sokan meg is haltak.