Rákosi Mátyás a Forgács utcában [antikvár]

Kevés babérral, sok félelemmel, mámorok híján, magammal viaskodva írtam ezt a könyvet, s mulasztások ezreit a lelkemben érezve csukom be most a füzetet. Az Olvasóé már minden, mi enyém volt, s bele foglaltatott. Megszabadultam a Haláltól, betegségtől, sikertől, szabadságtól, szerelemtől, szomorúságtól, dühtől, dactól, félelemtől, hittől, szülővárostól és a lidérces messze fénytől. Az a fény - a magyar történelem riasztó évtizedeinek fénye - átjárja e könyv számos novelláját is. Nem lehet másként, hisz történész vagyok. Ott ülök Rákosi Mátyással az Akadémia utcai pártszékház lefüggönyözött dolgozószobájában, ott szorongok a GULAG-ra induló marhavagonban, az utcán futok 1956 október 23-án, s a tábortűznél ma is látom Rákosit, aki halkan dúdolgat:"Gyújtogató szívek gyúltán,Kommunista hadak útjánHonfoglalni hazatérünkNapesténkre oda érünk."Ki, s mit dúdolgat még?Szerencsés Károly