Századelő [antikvár]

Már 14 éves korától publikált verseket. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap, majd Az Est-lapok munkatársa volt. Sokat utazott, élt Párizsban, 1915–16-ban haditudósító volt Konstantinápolyban. 1900-ban a Vígszínház művészeti titkáraként dolgozott, 1907–08-ban a Modern Színpad Cabaret művészeti igazgatója, 1915-ben a Vígszínház dramaturg igazgatója, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója, közben, 1918 és 1939 között az Athenaeum könyvkiadó irodalmi vezetője volt.

Minden műfajban maradandót alkotott. Bár ő maga sohasem szerette, Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához írt szövegei hozták meg neki a legnagyobb ismertséget. Költői készsége színpadi műveiben is kitűnt: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát.

Műfordítói tevékenységéért a francia Becsületrenddel tüntették ki; a PEN Club magyar elnökévé választották. 1957-ben, már nagybetegen kapta meg a Kossuth-díjat. 

A fotó a család tulajdona.