Schubert [antikvár]

Részlet: "A DAL LELKE A FÖLDRE SZÁLLT... A dal szállt a Mindenségben, kereste, hogy kinek érintse meg lelkét, kit tegyen boldoggá vagy örökre boldogtalanná. S kiválasztott egyet, elárasztotta fénnyel, benne zengett, benne élt utolsó szívveréséig s egyszerre boldoggá és boldogtalanná tette. A dal testbe költözött és a halhatatlanságot adta örökül hordozójának. Mint hű barát, kitartott mellette és egyszerre röppent fel vele a mennyországba. E szent örökség viselője, a halhatatlanság láthatatlan glóriájával homlokán, egy téli napon csodálkozva nyitotta fel először szemeit az életre. A dal lelke testet öltött, megszületett Schubert és vele a dal a földön..."