Emlékezés Petrikás Árpádra [antikvár]

Részlet a könyvből:Dr. Petrikás Árpád búcsúztatása - 1999.október 8. Kedves Gyászoló Család! Együtt érző búcsúztató megjelentek! "Isa pur és chomuv vogmuc" - tanítja nekünk az első összefüggő magyar nyelvemlékként számon tartott halotti beszéd. Megdöbbentően igaznak érezzük e szavakat itt e nyitott sír mellett, ahol az anyaföld pora és az elhunyt hamvai közel kerültek egymáshoz. Az elhunyté, Dr. Petrikás Árpád nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanáré, az Oktatásügy / kétszeresen / Kiváló Dolgozójáé, akitől a Kossuth Lajos Tudományegyetem nevében most végső búcsút veszek. Hét évtizedes életútja, alkotó korszakának nagyobbik fele kapcsolódik az egyetemhez. A debreceni teológiáról átiratkozó bölcsészhallgató a magyar-francia szakot kezdi el, de annak megszűnte miatt az orosz szak hallgatója lesz, s ebből szerez középiskolai tanári diplomát jeles eredménnyel. Mindez azért ahhoz is hozzájárul, hogy végül két idegen nyelvből vitaképes tudást szerez, négy másikon pedig szakirodalmat olvas. Pályája középiskolai tanérként indul, s e szakasz legjelentősebb része az Állami Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban töltött öt év. Itt kezdődik elméleti jellegű érdeklődése és tevékenysége az ifjúsági szervezet, a közösségi élet és az iskolai hagyományok megteremtésének kérdéskörében. Az elméleti érdeklődés aktív, eredményes kutatássá válik a leningrádi Zsdanov Egyetemen, ahol aspiránsként dolgozik három éven át, és szerez kandidátusi fokozatot 1963-ban. Ez már feljogosítja arra, hogy sokoldalú középiskolai gyakorlat és bizonyított elméleti felkészültség birtokában egyetemi oktató legyen. így lesz a Neveléstudományi Tanszék adjunktusa még abban az évben.