Régi magyar szentség [antikvár]

Noha kevesekről, mindazonáltal szükséges dolgokról szeretnélek a bevezetésben figylemeztetni tégedet, Olvasó Barátom. Mindenekelőtt azt tudd meg: soha nem forgattam elmémben, hogy az itt következő egynéhány lapba mindazok emlékét bele tudnám erőltetni, akiknek szent életével Magyarország az elmúlt századokban tündöklött. ehhez nagy alkalmatosság és nehéz munka kívántatnék, attól tehát, akit nap-nap után legkülönbözőbb gondok terhelnek, és aki csak egy-egy kis időt szakíthat magának, azt is csak lopva, hogy szent históriákat írjon, senki se kívánhatja az ilyesmit. A feledés homályából kiragadott számtatal magyar szent közül tehát csak annak a néhánynak az emlékét örökítem meg az itt következőkben, akikről különböző szerzők olvasása közben már régebben jegyzeteket kezdtem készíteni a magam emlékezetének segítésére. Azt, hogy másokhz, sokakhoz is eljuttassam és közzé tegyem, barátaim kívánták, részben mert az a véleményük, hogy a régi szentek nyomdokain az eretnekséget száműzve a magyar nemzet ősi vallásosságára serkeneteném az utódokat, részben azt reméli: arra ösztönzöm ezzel az Olvasókat, hogy újabb magyar szentek emlékét kutassák és jegyezzék fel. Magyarország ugyanis annyi szent é letű emberrel bővelkedett, hogy ebben egyetlen más ország mögött nem marad el, ezért is érdemli meg, hogy a legmegtisztelőbb jelzőkkel illessék, amilyen az "apostoli" és "máriás". Magyarország szent történetének krónikása és történetírója P. Inchoffer Menyhért SJ vallja: "Joggal mondanám, hogy Hungária valaha a katolikus egyház szentélye volt, ahonnan nemcsak egyetlen egy, hanem sok szerzetbéli szentek származtak, akiknek példája és viselt dolgainak dicsősége az egész keresztény világot beragyogta."