Néprajzi értesítő 2019 [antikvár]

SZARVAS ZSUZSAA Néprajzi Értesítő századik évfolyama118 év, száz évfolyam. Egy intézmény létrejötte, formációs folyamatai, a néprajzkutatás története, meghatározó személyiségek és kutatási irányok, tárgy- és gyűjteménytörténet, és sok minden más. Ezeknek mind lenyomata a Néprajzi Értesítő, az Annales Mnsei Ethnographiae.1900-ban jelent meg eló'ször, kezdetben az Ethnographia folyóirat mellékleteként, majd 1935-től önálló évkönyv formájában. 1900-1916 és 1926-1943 között, majd 1954-től folyamatosan jelent meg, 1917-1925 és 1944-1953 között szünetelt. A szakmai közvélemény az anyagi kultúra tanulmányozásának egyik legfontosabb forrásbázisaként, az ilyen irányú kutatások publikációs helyeként tartja számon. Mindvégig meghatározó szerepe volt a Néprajzi Múzeum tudományos műhellyé válásában, integrálva és az intézményhez kapcsolva az anyagi kultúra és a muzeológia iránt érdeklődő kutatók szakmai tevékenységét (Kemecsi 2019. 63). De valóban így van-e, így volt-e mindig?Izgalmas időutazás volt végigböngészni a 99 számot, nyomon követni a néprajztudomány alakulását, a tudományról, múzeumról, muzeológiáról kialakult nézetek, álláspontok változását. Azt, hogy mikor hova kerültek vagy helyeződtek át a hangsúlyok, hogy egy tudományterület formálódásának milyen lenyomatai születnek egy folyóirat/évkönyv számaiban. Mikor és miért fontos az intézmény, mikor meghatározó az egyéni érdeklődés, mennyire széles körű a kötetekben képviselt tudományfelfogás, mikor milyen hangsúllyal szerepel a múzeumi anyag az írásokban? Kik a szerzők és a szereplők, hogyan formálják a tematikát? Ezek a kérdések merültek fel bennem az olvasás során, és néhányra ezek közül megkísérlek válaszolni.De leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy a múzeum anyaga: tárgyai, fotói, dokumentumai milyen súllyal szerepelnek az egyes számokban, mennyiben határozzák meg a kutatás, a feldolgozás perspektíváját, mire használják a szerzők a múzeumi forrásbázist.A tanulmány amellett, hogy számba veszi a Néprajzi Értesítő különböző időszakokban megjelenő számainak sajátosságait, kapcsolatait a tudományos irányzatokkal, módszerekkel, elsősorban abból a szempontból vizsgálja és elemzi a száz évfolyam tartalmát, hogy a kötetekben milyen szerepet kaptak a Néprajzi Múzeum saját anyagára épülő kutatások, tanulmányok, anyagközlések, s mindez hogyan használható a múzeumi anyag feltárására, további feldolgozására. De haladjunk sorjában!1900-ban jelent meg az első évfolyam az Ethnographia mellékleteként, Jankó János szerkesztésében, 5 színes, 10 fekete-fehér ábrával, 20 szövegábrával". Mindenféle bevezető nélkül, Jankó emblematikus tanulmányával, A néprajz Finnországban címmel (Jankó 1900a). A finnországi kapcsolatok, a finn múzeumok megismerése végig meghatározó jelentőségű, vissza-visszatérő példa volt nemcsak a néprajztudomány, hanem konkrétan a Néprajzi Értesítő történetében is (például Jankó 1900a; Bán 1905; Kovács L. 1941; Kodo-lányi 1961; Fejős 2017). Ehhez kapcsolódóan fontos még kiemelni, hogy az Értesítő lapjain is megjelent a Hermán-Jankó-Sirelius-vita, amely a halászati kutatásoknak sokáig egyik meghatározó vonulatát jelentette (Jankó 1900c, 1902; Bátky 1906a).Jankó, aki kitartóan harcolt az önálló évkönyv megjelentetéséért, végül mindössze két és fél szám szerkesztésében vehetett részt, elképzelései azonban sokáig érződtek a további