Kereszténység és zsidóság Európában és nálunk [antikvár]

Polgár vagy értelmiségiAz egyenlőség jelszavát a polgár hirdette meg, azzal azonban mindmáigadós maradt, hogy a meghirdetett jelszót megnyugtató módon realizálja. Pedig ajogi-politikai, anyagi-szociális emancipáció sikere bizonyítja, jószándékban, őszintetörekvésben nincs hiány, a polgár valóban kész mindenkit magához emelni, mindenkiszámára magával egyenlő jogokat, lehetőségeket biztosítani. Az egyenlőség körülibonyodalmak másból, abból származnak, hogy a mindenkit egyenlősítő, mindenkita maga polgári szintjére hozó, a maga polgári szempontjait, létformáját abszolutizálóegykori "harmadik rend" egy bizonyos ponton tűi a saját fölemelkedéséhez vezetőutat torlaszolja el, saját magát nem képes teljes mértékben emancipálni.Arról van szó, hogy az emancipációs folyamatot bekoronázni hivatott, a létegyetemes szempontját individuálisan megközelíthetővé tevő eszmei-kulturálisemancipáció az egyenlőség jelszavának polgári értelmezésén túlmutat, s ezért annakkezdeményezése meghaladja a polgár lehetőségét. Egyfelől az arisztokratikus-értelmiségi pozícióról kezdeményezett eszmei-kulturális emancipáció elégtelennekmutatja a polgári szempontot egyetemesnek föl tüntető egyenlőségfölfogást, másfelőlmégis egyenlőségről, az emberi lehetőségek egyenlőségéről, szabad érvényesítésérőlbeszélhetünk, amennyiben ezen emancipáció révén individuális döntése alapján bárkibármikor értelmiségi szerepkört vállalhat, a kultúra teljesértékű művelőjévé válhat.A jelenlegi abszurd helyzetben viszont, amely az eszmei-kulturális tényező érvényétvitatja, vagy egyenesen tagadja, a magunk részéről a polgári egyenlőségfogalomelégtelenségének, a polgári korszak dekadenciájának, egy kétévszázados fejlődésifolyamat lezárulásának bizonyítékát látjuk.Az emancipáció fogalmának ilyen, ontikus-kultúrtörténeti értelmezése akeresztény-zsidó együttélés kérdését új megvilágításba helyezi. Ezen együttélésnehézségeinek, fogyatékosságainak okát nem a jogi-politikai, anyagi-szociálisegyenlőség érvényesítésének következetlenségével, hanem azzal magyarázzuk, hogygondolkodásunk mai polgári rendjén belül szükségszerűen elmarad zsidóság éskereszténység egymástól különböző, de egymást kiegészítő, egymást igénylő sajátoskultúrtörténeti nézőpontjának tudatosítása, ezen nézőpontok viszonyának világosbelátása, értelmezése. Ugyanis nincs az a még annyira differenciált, a méltányosság-ra a lehető legteljesebben törekvő jogi, politikai, gazdasági stb. technika, amelynekerőfeszítései végül is ne minősülnének szánalmas tüneti kezelésnek, amikor akeresztény hagyományokra visszamenő, de hagyományait nem igazán ápoló, agondolkodás polgári rendjén belül azt kellőmódon kezelni nem tudó s ezértóhatatlanul nemkívánatos, torz, ideologikus képződményeket produkáló európaitársadalmakban egy, az eredeti kultúraalapításban részt nem vevő, de sem akeresztény kultúrával szembeni eredeti tartózkodását többé nem vállaló, sem a