A mi útunk 1936. november-1937. június [antikvár]

Részlet a novemberi számból: Agyonlőtték, mert bátor volt... A spanyol polgárháború szörnyűségei közül úgy emelkedik ki az ifjú Moscardo alakja, mint a legendák messzenéző hőse. Olyan volt ő is, mint sok ezer más, akik a vörös és fasiszta birkózásban vígan és merészen dobták bele magukat a gépfegyverek tüzes záporába. Hősök születtek apró kadétok és egyszerű bányász gyermekekből; a nagy idők nagy fiakat termettek. Távol áll tőlünk, hogy dicsőitsük a forradalmat, amely hontalanná tesz honfitársakat, szembe állít testvéreket, bitóra húz barátokat, pozdorjává töri évezredek csodás alkotásait, mégis vannak a harcnak olyan jelenetei, amelyekben felragyog az emberi erénynek egy-egy vakító sugára. Ilyen fénysugár volt az ifjú Moscardo élete. Apja az Alcazart védte. Mielőtt 2000 kg. dinamittal felrobbantották volna, megadásra szólították fel a védők kapitányát. Közölték Moscardoval, hogyha nem fogadja el a feltételeket, utána nyomban agyonlövik a fiát. Az ifjú Moscardót is mikrofon elé állították, hogy az apját megadásra bírja. Az ifjú tudta, hogy mire megy a játék, az ő életére. A mikrofonba mindössze ennyit mondott: "Apám, hallgass a lelkiismeretedre, tedd meg a kötelességedet, védd a spanyol hazát, Isten veled!"