Bővebb ismertető
Részlet a műből:
AMIT AZ EUCHARISZTIKUS IMÁRÓL TUDNI KELL
2. Az eucharisztikus ima (11.) Mindegyik eucharisztikus ima doxológiával, záródicsőítéssel fejeződik be. (Most nem foglalkozunk az egyéb imádságokra használt doxológia kifejezéssel).
A záródicsőítés így hangzik: „Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen." Általánosságban azt mondhatjuk, hogy Istenre tekintünk. Ez nem egy közömbös emberi cselekedet, hanem az isteni valóság örvendező szemlélése. Krisztus mint ember az Atya közlése szerint megismerhette az isteni természetet. O maga közölte velünk, emberekkel mindazt, amit a minket végtelenül szerető Isten akart közölni. Az Egyház pedig meg akarja adni kultuszában Istennek az imádását és a dicsőítést. Ez sohasem lenne lehetséges Krisztus nélkül. Szent Pál figyelmeztet: „Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" (lTim 2,5).
Ez a közvetítés kétirányú lehet. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében az egyikről így ír: „Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké!" (16,27). És még számos hely tanúsítja, hogy az Atyához szóló dicsőítésünk Jézus Krisztus által történik (vö. lPét 4,11; Róm 7,25, stb.). A másik, amikor az ember Krisztus dicsőítése történik a mennyei Atya felé. Engedelmességével vállalta a mennyei Atya akaratának teljesítését, vállalta a megváltás művét, hogy minket, embereket kiszabadítson a bűn rabságából. Az ember ezt nem tudta volna megtenni, csak Urunk, Jézus volt képes úgy megtenni, hogy az Atya elfogadta ezt az áldozatot.
Amikor az Egyház, a miséző pap, illetve a koncelebrálók ajka által, az eucharisztikus ima befejezésénél ebben az ünnepi dicsőítésben tör ki, kifejezi örömét és boldogságát, hogy részese lehetett a nagy misztériumnak. Ekkor felemelik a tálcán és a kehelyben lévő szent Testet és Vért, amely Urunk, Jézus rendelése szerint közöttünk van. Maga a szöveg, és a hozzá kapcsolódó cse-
ADOREMUS 3